Mk 4

Teljes szövegű keresés

Mk 4
Mk 4.1
Megint tanítani kezdett a tó partján. Nagy tömeg gyűlt köré, ezért bárkába szállt, így ő a tavon volt, az egész tömeg meg szemközt a tó partján a földre telepedett.
Mk 4.2
Példabeszédekben tanította őket sok mindenre, és tanításában ezt mondta nekik:
Mk 4.3
„Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni.
Mk 4.4
Amint vetett, némely szem történetesen az útszélre hullott. Jöttek a madarak és felcsipegették.
Mk 4.5
Más szemek köves talajra hullottak, itt nem volt elég a föld. Csakhamar kikeltek, mert nem kerültek mélyre a földbe.
Mk 4.6
De aztán, hogy forrón sütött a nap, kiszáradtak, mert nem eresztettek mélyre gyökeret.
Mk 4.7
Voltak szemek, amelyek bogáncsok közé hullottak. Amint a bogáncsok megnőttek, elfojtották, ezért nem hoztak termést.
Mk 4.8
De volt mag, amely jó földbe hullott. Ez amikor kikelt és kifejlődött, termést hozott, az egyik harminc-, a másik hatvan-, a harmadik százszorosat.
Mk 4.9
Akiknek van füle a hallásra, hallja meg!” - mondta.
Mk 4.10
Amikor egyedül maradt, tanítványai a tizenkettővel együtt megkérdezték, mi a példabeszédek értelme.
Mk 4.11
Ezt felelte nekik: „Megkaptátok az Isten országa titkát, a kívülállók azonban mindent példabeszédben kapnak,
Mk 4.12
hogy: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, s bocsánatot nyerjenek.”
Mk 4.13
Aztán így folytatta: „Nem értitek ezt a példabeszédet, Hogy értitek meg akkor majd az összes példabeszédet?
Mk 4.14
A magvető a tanítást veti.
Mk 4.15
Akikben útszélre hull a tanítás, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, s kitépi szívükből az elvetett igét.
Mk 4.16
Ugyanígy, akikben köves talajra hull a mag, amikor hallják a tanítást, szíve- sen fogadják,
Mk 4.17
de nem ver bennük gyökeret, mert csak a pillanatnak élnek. Ezért ha szorongatás vagy üldözés éri őket az ige miatt, hamarosan megbotránkoznak.
Mk 4.18
És mások, akikben a bogáncsok közé hullik, hallják ugyan a tanítást,
Mk 4.19
de a világ gondjai, a csalóka gazdagság és a többi vágy szívükbe hatol, elfojtja az igét, úgyhogy terméketlen marad.
Mk 4.20
Végül, akikben jó földbe hull, azok hallják a tanítást, magukévá is teszik, és az egyik harminc-, a másik hatvan-, a harmadik százszoros termést hoz.
Mk 4.21
Ezután így folytatta: „Vajon azért gyújtanak lámpát, hogy a véka vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért, hogy a lámpatartóra tegyék?
Mk 4.22
Mert nincs elrejtve semmi, amire fény ne derülne, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna.
Mk 4.23
Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”
Mk 4.24
Azután így szólt: „Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is, sőt adnak is hozzá.
Mk 4.25
Mert akinek van, még kap hozzá, akinek pedig nincs, amije van, azt is elveszik tőle.”
Mk 4.26
Azután ezt mondta: „Isten országa olyan, mint az az ember, aki magot vet a földbe.
Mk 4.27
Utána, akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökik, maga sem tudja hogyan.
Mk 4.28
A föld magától terem, először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban.
Mk 4.29
Mikor a termés beérik, rögtön fogja a sarlót, mert itt az aratás.”
Mk 4.30
Majd így folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen hasonlattal szemléltessük?
Mk 4.31
Olyan, mint a mustármag. Amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál.
Mk 4.32
De aztán, hogy elvetették, egyre nő, és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Akkora ágakat hajt, hogy az égi madarak árnyékában tanyáznak.”
Mk 4.33
Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik a tanítást, hogy megértsék.
Mk 4.34
Példabeszéd nélkül nem tanított. Mikor tanítványaival magukra maradtak, mindent megmagyarázott nekik.
Mk 4.35
Aznap alkonyatkor így szólt hozzájuk: „Keljünk át a túlsó partra.”
Mk 4.36
Erre elbocsátották a népet, és magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is csatlakoztak.
Mk 4.37
Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt.
Mk 4.38
Felkeltették: „Mester - kérdezték -, nem törődöl vele, hogy elveszünk?”
Mk 4.39
Erre fölkelt, parancsolt a szélnek, és utasította a tavat: „Csendesedj! Némulj el!” A szél elült, s nagy nyugalom lett.
Mk 4.40
Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek ennyire? Még mindig nincs bennetek hit?”
Mk 4.41
Nagy félelem fogta el őket. „Ki ez - kérdezték egymástól -, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages