KÉPVISELŐHÁZI BESZÉD A NEMZETISÉGI TÖRVÉNYJAVASLAT VITÁJÁBAN Pest, 1868. november 24.

Teljes szövegű keresés

KÉPVISELŐHÁZI BESZÉD A NEMZETISÉGI TÖRVÉNYJAVASLAT VITÁJÁBAN
Pest, 1868. november 24.
Tisztelt Ház!
Gyakran fordul elő a parlamentáris életben az, hogy valamely törvényjavaslat vagy indítvány felett a határvonalokat, melyek az átalános tárgyalást a részletes tárgyalástól elválasztják, alig lehet szorosan megállapítani. Ilyen helyzetben 550vagyok én most a jelen törvényjavaslatra nézve. A beadott törvényjavaslat, különösen az, melyet a központi bizottság készített, igen sok pontjaiban megegyez az én nézetemmel, de nem egyez meg a szövegnek felosztására, a szerkezetnek logikai folyamára nézve. Ezenkívül vannak némely egyes pontok, amelyekben az én véleményem más. A részletes tárgyalásoknál mondottam volna el az egyes szakaszokra teendő észrevételeimet, de éppen azért, mivel én a szerkezetet egészen másként akarom állítani, s ami a központi bizottságnál a szerkezet végén van, azt én előre óhajtom tenni, némely dolgokat pedig ki akarnék mondatni, ami a szerkezetben nem mondatik ki, azért tehát szükséges itt, az átalános tárgyalásnál felszólalnom. (Halljuk!)
Az idő rövid, hosszas szónoklattal nem fogom ezt az időt pazarolni; egyszerűen azt mondom, hogy az én meggyőződésem a fennforgó kérdésekben az, hogy Magyarországban egy politikai nemzet létezik: az egységes, oszthatlan magyar nemzet, melynek a hon minden polgára, bármi nemzetiséghez tartozzék, egyenjogú tagja. (Helyeslés.)
A másik, amit tartok és hiszek, hogy ezen egyenjogúságot csak az országban dívó többféle nyelvek hivatalos használatára nézve, s erre nézve is csak annyiban lehet külön szabályok alá vonni, amennyiben ezt az ország egysége, a kormányzat lehetősége, célszerűsége s az igazság pontos kiszolgáltatása szükségessé teszi. (Helyeslés.)
Ezen két elvből kiindulva nem új dolgot mondok, mert eddig is az alkotmány alapelve szerint úgy állott, hogy, mint említém, Magyarország összes honpolgárai egy politikai nemzetet képeznek, s ez a magyar, s ezen politikai nemzetnek minden honpolgár egyenjogú tagja. Kimondom továbbá, hogy a nemzet említett politikai egységénél fogva az, ami az állam összes nevében történik, nem történhetik többféle nyelven, annak az állam nyelvén, magyar nyelven kell történnie. Ennélfogva valamint eddig, úgy ezentúl is, Magyarországban a törvényhozás nyelvének a törvényhozási tanácskozásokban és minden működésekben a magyar nyelvnek kell lenni: magyar nyelven kell alkotni a törvényeket, melyek hiteles fordításban más nyelveken is kiadandók. A kormány nyelve pedig a kormányzás minden ágaiban szintén a magyar.
Lefelé azonban a megyéknél, törvényhatóságoknál, községeknél, egyháznál én nem idegenkedem semmit az egyenjogúságot nem korlátolni, s annak tág tért adni; úgy az igazságszolgáltatásnál is az alsóbb bíróságokat illetőleg, de nem a föllebbvitelieket.
Nem indokolom mindezeket, mert ha szükséges lesz még valamit az indokolásra mondani, el fogom azt mondani a tanácskozások végével, a tán engem is megillető zárbeszéd folytán, minthogy külön indítványt teszek.
551Ezúttal csak egyet jegyzek meg, hogy az első bíróságok előtti törvénykezést illetőleg én kész volnék s óhajtanám, hogy mindenütt, ahol több jegyzőkönyv van a megyében,1 mivel több a nemzetiség, az első bírósági perlekedés a jegyzőkönyvek bármelyik nyelvén engedtessék meg. Én ebben semmi káros következménytől nem félnék, s azon tekintet is előttem áll, hogy ha Magyarország be akarja hozni az esküdtszéki intézményt, a szóbeli eljárást, elkerülhetlen lesz a magyar nyelven kívül más nyelveken is megengedni a perlekedést. Azon véleményt pedig, hogy ahol nem magyar a lakosság nyelve, magyar nyelven kelljen okvetlenül perlekedni, kivihetlennek, helytelennek tartom, s a magyar nemzet érdekében nem látom szükségesnek. (Helyeslés.)
deak-002-004-043-0011 A törvényjavaslat értelmében a törvényhatóság közgyűlése szavazattöbbséggel döntött a közgyűlés jegyzőkönyvének és a törvényhatóság belső ügykezelési nyelvének kérdésében. A jegyzőkönyveket azonban mindazon nyelven vezetni kellett, melyet a közgyűlés tagjainak legalább egyötöd része támogatott.
Nehézségeket támasztottak ugyan ez ellen az osztályokban s másutt is. Azon ellenvetések cáfolásába most nem bocsátkozom. Óhajtanám, hogy a perlekedés ott, hol nem magyar a lakosság, az ottani lakosság nyelvén is megengedtessék; de mivel ismerve a hangulatot, ezt most alig hiszem kivihetőnek, én pedig eredményt akarok, vagy pedig oly megállapodást, mely óhajtásom jövendő teljesítését legalább ne kockáztassa, a jelen körülmények között megnyugszom abban, hogy az eddigi gyakorlat addig is meghagyassék, míg a törvénykezésre nézve a szóbeliség s esküdtszéki eljárás behozva s az alsó bíróságok rendezve nem lesznek. Mert meg vagyok győződve, hogy amint ezen tárgyakat rendezni fogjuk, az, amit óhajtok, hogy tudniillik mindenütt megengedtessék a lakosság nyelvén a perlekedés, magától be fog következni, s az országgyűlés azt törvény által is ki fogja mondani.
De nem ereszkedem ennek további vitatásába.
Bátorkodom a tisztelt Háznak indítványként külön törvényjavaslatot előterjeszteni a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában, megjegyezvén, hogy ezen külön javaslatnak igen nagy része megegyez a központi bizottság javaslatával, de némely dolgokban szükségesnek tartottam eltérni tőle, különösen felosztására vonatkozólag.
Én a törvényjavaslatot így szeretném kezdeni. (Olvassa.)
„Törvényjavaslat a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában. Minthogy Magyarország összes honpolgárai az alkotmány alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatlan, egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja; minthogy továbbá ezen egyenjogúság egyedül az országban divatozó többféle nyelvek hivatalos használatára nézve és csak annyiban eshetik külön szabályok alá, amennyiben ezt az ország egysége, a kormányzás és közigazgatás gyakorlati lehetősége és a pontos igazság kiszolgáltatásának igényei szükségessé teszik, a honpolgárok teljes egyenjogúsága minden egyéb 552viszonyokat illetőleg épségben maradván, a különféle nyelvek hivatalos használatára nézve a következő szabályok fognak zsinórmértékül szolgálni.”
Itt nem azt mondom ki, hogy most határozzuk el, hogy Magyarország összes lakosai egy politikai nemzetet képeznek, hanem hivatkozom rá az elkezdésnél mint valóságos tényre. (Helyeslés.)
(Olvassa tovább.) „1. szakasz. A nemzet politikai egységénél fogva Magyarország államnyelve a magyar lévén, a magyar országgyűlés tanácskozási és ügykezelési nyelve ezentúl is egyedül a magyar. A törvények magyar nyelven alkottatnak, de az országban lakó minden más nemzetiségek nyelvén is hiteles fordításban kiadandók. Az ország kormányának hivatalos nyelve a kormányzat minden ágazatában ezentúl is a magyar.”
Itt sem mondok újat; nem úgy mondom ki mint újat, hanem hivatkozom rá mint meglevőre. (Helyeslés.)
Ha valaki azt mondja, hiszen ezen törvények már fennállottak, igaza van; de nemzetiségi törvény még eddig nem volt. S midőn azt akarjuk mondani, hogy az egyenjogúság csak annyiban szabályoztatik a nyelv használatára nézve, amennyiben ezt szükségessé teszi az ország egysége és az ott elszámlált tekintetek, akkor nemcsak azt kell kimondanunk, hogy mi új szabályt csinálunk, hanem mint meglevőre hivatkoznunk kell arra is, amit a meglevőből megtartunk.
Ezután átmegyek a megyékre. Ez a központi bizottság szövegezése szerint megmarad.
Végén pedig ezt kívánom kimondatni: (Olvassa.) „Ezen törvény rendeletei a külön területtel bíró és politikai tekintetben is külön nemzetet képező Horvát-, Szlavón- és Dalmátországokra ki nem terjednek; hanem ezekre nézve nyelv tekintetében is azon egyezmény szolgáland szabályul, mely egyrészről a magyar országgyűlés, másrészről a horvát-szlavón országgyűlés között létrejött, és melynél fogva azok képviselői a közös magyar országgyűlésen saját anyanyelvökön is szólhatnak.” (Helyeslés.)
Indított engem e törvényjavaslat beadására, mint mondom, az, hogy először a szerkezetnek egész menetrendét nem találtam kielégítőnek; másodszor meg, midőn el akarjuk kerülni bizonyos jogokat, törvényeket megemlíteni, akkor attól félek, hogy homályt hozunk a dologba.
Méltóztassanak figyelemmel kísérni a központi bizottság munkájának bevezetését: (Olvassa.) „Azon egyenjogúság, melyet Magyarország bármely nemzetiségű polgárai politikai és polgári jogok tekintetében különbség nélkül élveznek, egyedül az országban divatozó nyelvek hivatalos használatára nézve és csak annyiban esik külön szabályok alá, amennyiben ezt az ország 553egysége, a kormányzat és közigazgatás gyakorlati lehetősége, úgyszintén az igazság gyors és pontos kiszolgáltatásának igényei szükségessé teszik. Ugyanazért…” Ez a bevezetés a központi bizottság javaslatában. Ki van itt mondva azon elv, hogy az ország minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék, egyenjogú; ki van mondva azon elv, hogy ezen egyenjogúság egyedül a nyelv használatára nézve eshetik külön szabályok alá; ki van mondva azon elv, hogy e tekintetben is csak annyiban eshetik külön szabályok alá, amennyiben azt az ország egysége és az ott felhozott többi tekintet kívánja.
Folytatólag ezután mondja a központi bizottság javaslata: „Ugyanazért”, és elmondja a szabályokat.
E bevezetésből mindenki azt következteti, hogy az egyenjogúság az átalános elv, a fölhozott szabályok az egyenjogúságra nézve kivételt képeznek; ami tehát ezen szabályok folytán az átalános elv alól világosan nem vétetik ki, az egyenjogúság kategóriájába tartozik.
De ezen munkálatban az országgyűlésnek nyelve példának okáért sehol sincs megemlítve.
Nem fogják-e ebből azon következést vonni, hogy: „Íme, az egyenjogúság átalános elvét kimondottátok; elmondottátok, hogy egyedül a nyelv használatára tétethetnek külön szabályok s csak annyiban, amennyiben az ország egysége s egyéb ott elősorolt tekintetek azt múlhatlanul megkívánják; elmondottátok a szabályokat; amely szabályt tehát oda be nem tettetek, abban nem korlátoztátok az egyenjogúságot; mivel pedig ott nem említettétek meg az országgyűlési nyelvet, ez természetesen az egyenjogúság alól nem vétetik ki.”
És még erősebbé teszi ezen következtetést az, hogy kimondja a törvényjavaslat, hogy a korábbi törvényeknek a fennebbi határozatokkal ellenkező rendeletei azonnal eltörültetnek. Ha tehát áll, hogy az egyenjogúság a szabály ezen munkában, s ebből kivételek vannak a nyelv használatára nézve; azon kivételek elősoroltatnak, s azok közt nincs ott az országgyűlés nyelve megemlítve, minden törvény pedig, mely a most hozandó törvénnyel ellenkezik, eltörültetik, még az 1844-i törvényre sem hivatkozhatunk. (Igaz!)
Fölhozhatnák némelyek ez ellen, hogy hiszen a központi bizottság javaslatában is csak azon polgári és politikai jogok vannak megemlítve, melyeket e hon minden polgárai különbség nélkül élveznek, márpedig az országgyűlésen más nyelven törvény szerint senki nem szólhat csak magyar nyelven, tehát az említett következtetést a javaslott törvény szövegéből kivonni nem lehet. A vitatkozás folytán föl lehetne hozni ezen érvet, s ez nem volna fontosság nélküli, de miért alkossunk oly törvényt, melynek értelme fölött utóbb majd vitatkoznunk kellene, midőn ezt elkerülhetjük azáltal, hogy a törvényben azt, 554amit határozni vagy fönntartani akarunk, világosan és minden vitatkozást kizáró szabatossággal kimondjuk. (Helyeslés.)
De nem szólok többet, bátorkodom törvényjavaslatomat a ház asztalára letenni.
Nekem mindegy, akár a tisztelt ház a tárgyalásnál erre is figyelmezve azonnal beleereszkedik, akár pedig azt kinyomatni rendeli, hogy a másikkal együtt combinative2 lehessen tárgyalás alá venni.
deak-002-004-043-0022 A kettőt összekapcsolva.
Ajánlom módosítványomat a tisztelt ház figyelmébe. (Helyeslés.)
Képviselőházi napló 1865–1868. 11. köt. 6–8. p. Közli Kónyi Manó 6. köt. 101–106. p.
deak-002-004-043-0011 A törvényjavaslat értelmében a törvényhatóság közgyűlése szavazattöbbséggel döntött a közgyűlés jegyzőkönyvének és a törvényhatóság belső ügykezelési nyelvének kérdésében. A jegyzőkönyveket azonban mindazon nyelven vezetni kellett, melyet a közgyűlés tagjainak legalább egyötöd része támogatott.
deak-002-004-043-0022 A kettőt összekapcsolva.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages