A NÉPÁLLOMÁNY ÉS VÁLTOZÁSAI
A NÉPÁLLOMÁNY ÉS VÁLTOZÁSAI
Erdély 1711 táji népességszámának becslései: JANCSÓ B., Statisztika; nála szerepel a 0,5 milliós szám. SZABÓ ISTVÁN a MMT IV. kötetében (A nemzetiségek térnyerése és a magyarság) kb. 132 570-re teszi az erdélyi jobbágycsaládfők számát, a vándorló hegyi pásztornépet nem számítva, THIRRING GUSZTÁV 865 000-re a teljes lélekszámot; legújabban BAKÁCS I., A török hódoltság korának népessége (MTD) 137 a kerek 800 000-es számot tartja valószínűnek.
A belső vándorlásra: az újegyházszéki vizsgálat jegyzőkönyve: EK: AG 1752: 124. A kincstári uradalmakra 1. BERLÁSZ J., Jobbágyság. A belső vándorlás okaira vonatkozó két román álláspont közül a „mare nestabilitate”-t C. C. GIURESCU vallja. Idézi JAKÓ ZS., Újkori. I. 522, a jobbágynak telkéből való kivettetését B. SURDU, Liniile dezvoltării social-economice a Transilvaniei în secolul al XVIII-lea pina la răscoala lui Horea (AIICluj 3, 1960). Az 1714. januári–februári törvények: EK: AG 1714: 5.
DÁVID ZOLTÁN becslésére hivatkozik PÁPAI B., Magyarország népessége a feudalizmus megerősödése és bomlása idején (MTD). 148 sk.
Az Erdélyből Magyarországra való kivándorlásról: EK: AG 1712: 80,137; 1718:77; 1722:10, 62; 1724:24; 1725:17, 42; 1726:88; 1727:60; 1731:97; 1734:21; 1751:146. A Kraszna megyei adat: EMBER GY., A m. kir. Helytartótanács gazdasági és népvédelmi működése III. Károly korában (Bp. 1933). Kővár vidékére l. JAKÓ ZS., i. m. Közép-Szolnokot illetően EMBER GY. (i. m.) 1724-ben 927, 1731-ben újabb 1278 szökött családfőről tud, JAKÓ ZS. (i. m.) az 1723 és 1731 közti elszökést 1419 családra és 789 nőtlen fiúgyermekre teszi: ez számításunk szerint kb. 8000 fő. Az Erdélyi Udvari Kancellária szerint Közép-Szolnokból az 1731 szeptemberét megelőző három évben 1500 családfő vándorolt ki elsősorban Magyarország szomszédos megyéibe (EK: AG 1732:16). A Bihar megyei portaszám: uo. 1736:71.
A Havasalföldre, ill. Moldvába való kivándorlásról: EK: AG 1739: 161, ill. 1746: 208, 257, 288.
A visszavándorlásra, ill. a Magyarországról való bevándorlásra: uo. 1717: 117; 1721: 84.
A Brassó vidéki román népesség növekedésének adatait H. CHIRCA közli: Zur Zählung der rumänischen Bevölkerung in Siebenbürgen von 1733 (FVLK 13/1, 1970). Szebenszék szász, ill. román népességének növekedéséről ugyanő ír: Die nationale Struktur der Bevölkerung des Hermannstädter Stuhls in den Jahren 1721–1722 (uo. 10/2, 1967).
1172A nemzetiségi megoszlásra JANCSÓ B., Statisztika, SZABÓ I., MMT IV, és BAKÁCS I. MTD-beli idézett tanulmányain kívül l. még SZABÓ I., A magyarság életrajza (Bp. 1941); I. TÓTH Z., Az erdélyi román nacionalizmus. Az 1712–13 táji kormányhatósági számítás: EK: AG 1713: 70. A széki református egyházmegye egyházközségeinek elnéptelenedése: JAKÓ ZS., Újkori. Az erdélyi szászok számának 1765-i adata: TEUTSCH, II. 236.
A járványokra l. Apor P. idézett naplóját, továbbá id. Cserei György naplóját (TL I, 1874), Wass László naplóját, Heydendorf naplóját, Georg Michael Gottlieb Hermann művét (Das alte und neue Kronstadt. Durchbearb., Hrsg. O. v. MELTZL. Hermannstadt 1883), a már id. brassói várostörténeti forráskiadvány IV–VII. kötetét (Quellen, Brassó) és R. Kiss I. összefoglalóját a székelység történetéről (A székely nemzet története az általa szerkesztett A nemes székely nemzet képe c. kiadványban, I. Debrecen 1939).
A transzmigránsokra l. TEUTSCH, II. 80 skk, 191 sk.; B. CAPESIUS, Mărturii despre starea transmigranţilor protestanţi din Austria in Transilvania în sec. al XVIII-lea (St 1956.4); UŐ, Die Zwangsverpflanzung österreichischer Untertanen nach Siebenbürgen im 18. Jahrhundert (FVLK 1, 1959), Quellen, Brassó, IV. 139, 438, VII. 177 sk.; EK: AG 1734: 114. A hétéves háború alatti telepítési kísérlet történetét JAKAB E. írta meg: Adalék a telepítés kérdéséhez (Sz 1882). Az Erdélybe telepedő német stb. kézművesekre: B. NAGY M., Reneszánsz és barokk.
