LAKOSSÁG: DÁKOK ÉS TELEPESEK
LAKOSSÁG: DÁKOK ÉS TELEPESEK
A trákokról: W. TOMASCHEK, Die alten Thraker I–II (Wien 1893–94. Sitzungsberichte 128, 131). D. DETSCHEW, Die Thrakischen Sprachreste (Wien 1957, Österreichische Akademie der Wiss., Schriften der Balkankommission, Linguistische Abteilung XIV); I. I. RUSSU, Die Sprache der Thrako-Daker (Bucureşti 1969).
C. DAICOVICIU szerint (Siebenbürgen im Altertum, Bukarest 1943. 67–69) Burebista „birodalma” 1–1,2 millió, Decebalusé 500 ezer emberből állt. N. IORGA a dákok számát 100 ezerre becsülte. A különféle vélemények összefoglalása: A. BODOR, i. m. (AMN 1, 1964). A létszám megállapítására, illetve becslésére nincs támpont – a telep- és temetőfeltárások is hiányoznak. A dák háborúkban részt vevő római katonák számából a dákokéra nem lehet 559következtetni, már csak azért sem, mert Decebalus a szövetségeseivel együtt harcolt. Nem vezethet eredményre római és más háború hadifogolyszámából kiindulni. Vö. Még M. MACREA, Romani e Daci nella provincia Dacia (Arch. Cl. 19, 1967); J. TRYNKOWSKI, Urmările demografice ale cuceririi Daciei de către romani (AMN 13, 1976). A birodalomban szétszóródott dák rabszolgákról: A. ALFÖLDI, Zu den Schicksalen Siebenbürgens im Altertum (Bp. 1944) és A. BODOR, i. m. (AMN 1, 1964). Kritón Geticájáról: I. I. RUSSU (StCl 14, 1972). A dák lakosság sorsa a háborúk alatt és után: ALFÖLDI A., Keletmagyarország a római korban (Magyarok és románok I. Bp. 1943). A dákokból sorozott segédcsapatokról: C. DAICOVICIU, Siebenbürgen im Altertum (Bukarest 1943. 107–110). D. PROTASE, Der Forschungsbestand zur Kontinuität der bodenbeständigen Bevölkerung im römischen Dacien (2–3. Jh) (ANRW II: 6, 1977. 993–994). A dacus a hódítás után már nem dák etnikumot, hanem a tartomány lakosait jelzi: ALFÖLDI A., Dákok és rómaiak Erdélyben (Sz 74, 1940. 147). A legio III Augusta Lambesisben (Africa) i. sz. 144-ben elbocsátott katonái közül többen származási helyül Napocát nevezték meg (CIL VIII, 18 085). Egy részük trák nevet visel, ezért napocai származású dákokkal azonosították őket. Mivel tipikus trák neveket viselnek, ezért csak olyan trák származású katonákról lehet szó, akik a sorozáskor az előírásoknak megfelelően városi – ebben az esetben napocai – polgárjogot kaptak.
A civitas peregrina hiányáról Daciában: H. WOLF, i. m. (AMN 13, 1976. 111–116). A felsőkosályi ANS… kezdetű regio nevét az „Ansamenses” dák törzsnévvel hozta kapcsolatba V. PÂRVAN (Getica 275), és azóta is így tartják számon (C. DAICOVICIU, Severus Alexander şi provincia Dacia. AMN 3, 1966). Ilyen nevű dák törzset azonban nem ismerünk. A regio ANS…-t említő feliratok: CIL III, 822, 7633; AÉ 1957. 326. A regionarius szervezetről: A. BETZ, Zum Sicherheitsdienst in den Provinzen (JhÖAI 35, 1943. Beiblatt 138).
A személyneveket KERÉNYI A. gyűjtötte össze: A dáciai személynevek (DissPann I:9, Bp. 1941). Kiegészítés és korrekció: I. I. RUSSU, Onomasticon Daciae. Numele de persoane în inscripţiile provinciei (AISC 4, 1941–43 [1944]) és UŐ, Rectificări şi adause la „Onomasticon Daciae” (AISC 5, 1944–48 [1949]). Újabb összefoglalás: I. I. RUSSU, L’Onomastique de la Dacie romaine (L’Onomastique Latine. Colloques Internationaux du CNRS N° 454. Paris 1977. 353–363), ahonnan a számszerű adatokat vettem. A noricumi személynevek 24%-a az őslakosokhoz köthető: G. ALFÖLDY ismertetése a következő munkáról: M. CONSTANTINESCU–ŞT. PASCU–P. DIACONU (red.), Relations between the Autochthonous Population and the Migratory Populations on the Territory of Romania (Bucureşti 1975), HZ 224, 1977. 416.
A dák őslakosságról összefoglalóan: D. PROTASE, Autohtoni în Dacia (Bucureşti 1980). A dalmatiaiak áttelepítéséről: H.-CH. NOESKE, i. m. (BJ 177, 1977. 317–347), az összes, a bányavidékre vonatkozó felirattal. Dacia és Pannonia kapcsolatához: BALLA L.–TÓTH I., i. m. (DMÉ 1967). A nevek elterjedésének a vizsgálata a származást illetően eredményre vezet: a Quietus névről lásd MÓCSY A.–GAÁL A., Római sírkő Bátaszékről (A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évk. 10–11, 1979–80); a római névadás, különösen a latin nevek mindeddig hiányzó vizsgálatát MÓCSY ANDRÁS végezte el: A római név mint társadalomtörténeti forrás (Bp. 1985). A személynevek, amelyek viselőiben C. DAICOVICIU italikusokat lát: i. m. (AMN 3, 1966). A dalmatiai bányászok áttelepítéséről: C. PATSCH, Archäologisch-epigraphische Untersuchungen zur Geschichte der römischen Provinz Dalmatien III (Wissenschaftliche Mittheilungen aus Bosnien und Herzegovinen 6, 1899. 262–269); C. DAICOVICIU, Les „Castella Dalmatarum” de Dacie (Dacia 2, 1958). Az áttelepült dardánokhoz: D. TUDOR–CR. M. VLĂDESCU, Dardanii la Romula-Malva (Apulum 10, 1972). A trákokról: I. I. Russu, Tracii în Dacia romană (AMN 4, 1967); a keletiek, a görögök és szírek feliratai: S. SANIE, L’onomastique orientale de la Dacie romaine (Dacia 15, 1970); UŐ, Onomastica orientală din Dacie romană II (AMN 10, 1973); I. I. RUSSU, Elementele syrienne în Dacia carpatică (AMN 6, 1969). A görög nyelvű feliratokat I. I. RUSSU gyűjtötte össze: Inscripţiile grecesţi din Dacia (Studii şi comunicări 12, 1965. Muz. Brukenthal). Újabbak: I. MITROFAN, Un altar dedicat Nemeselor 560(AMN 17, 1980); D. TUDOR, Sirienii în Dacia Inferioară (Apulum 9, 1971); C. C. PETOLESCU, Les colons d’Asie Mineure dans la Dacie romaine (Dacia 22, 1978); S. SANIE, Inscriptio bilinguis Tibiscensis (Dacia 14, 1970); UŐ, Un nouveau fragment d’inscription palmyrénienne de Tibiscum et quelques considérations sur les épigraphes palmyréniennes de Dacie (Dacia 25, 1981).
A tartomány vallási életét csak egy régi munka foglalja össze: L. W. JONES, The Cults of Dacia (Classical Philology 9, 1929). BODOR ANDRÁS munkája (Die griechisch-römischen Kulte in der Provinz Dazien (ANRW II: 18) még nem jelent meg. Rövid összefoglalás: I. I. RUSSU, Die Kulte in der römischer Dobrudscha (Römer in Rumänien. 1969. 61–63).
A tartomány lakosságának a vallási életében nincs bizonyíték a dák kultuszok továbbélésére. A Hercules-kultuszhoz: M. BĂRBULESCU, Cultul lui Hercules în Dacia Romană I (AMN 14, 1977) és II (AMN 15, 1978). UŐ, Despre cultul zeiţei Bendis la Daco-Geţi (Dacia 16, 1972). Diana tiszteletéről: UŐ, Der Dianakult im römischen Dazien (Dacia 16, 1972). a Liber-Libera-kultuszról: A. BODOR: A helyi elem fennmaradásának a kérdéséhez a rómaikori Dáciában: a Liber és Libera kultusz (Studia Univ. Babeş-Bolyai. Ser. Hist. 4, 1960); UŐ, Der Liber- und Libera-Kult (Dacia 7, 1963); C. POP, Reprezentări din Dacia dedicate lui Liber Pater şi acoliţilor săi. Más kultuszokhoz és emlékeikről: S. SANIE, Badones Reginae (SCIV 21, 1970); V. MOGA, O in inscripţie inedită dedicată zeiţei Leto şi copiilor săi (Apulum 17, 1979); C. POP, Noi monumente Dionysiace de la Ulpia Traiana Sarmizegetusa (Apulum 17, 1979); M. BĂRBULESCU–A. CĂTINAŞ, Cultul lui Saturnus în Dacia (Apulum 17, 1979); C. L. BĂLUŢĂ, Statui reprezentînd pe Iupiter tonans descoperite la Apulum (Apulum 18, 1980). A dunai lovas isten emlékeit D. TUDOR gyűjtötte össze: Corpus Monumentorum Religionis Equitum Danuvinorum I–II (Leiden 1969–1976). A germániai eredetű istenekről: M. MACREA, Cultele germanice in Dacia (AISC 5, 1944–48 [1949]). A kultuszképek általában lapos márványreliefek; nagy számban elterjedtek: C. C. PETOLESCU, Relíeful votiv in Oltenia Romană (CA 2, 1976); C. I. BĂLUTĂ, Plăci votive de la Apulum (Apulum 14, 1976). A sarmizegethusai templomokról és oltárokról: C. DAICOVICIU, Sarmizegethusa (RE Suppl. XIV 1974. 642); H. DAICOVICIU–D. ALKU, Edificii de cult la Ulpia Traiana Sarmizegetusa I (AMN 18, 1981). Az Aesculapius-szentélyekről: I. H. CRIŞAN, Asclepeionul roman de la Apulum (Apulum 9, 1971); és H. DAICOVICIU – D. ALICU etc., Principalele rezultate ale săpăturilor din 1973–1974 la Ulpia Traiana Sarmizegetusa şi semnificaţia lor (Sargetia 11–12, 1974–1975).
A keleti kultuszok változatos és sokrétű emlékei: I. BERCIU – C. C. PETOLESCU, Les cultes orientaux dans la Dacie méridionale (EPRO 54, Leiden 1976). A Dolichenus-tiszteletről: B. K. ANGYAL, Epigraphica. Contribution ŕ l’étude historique des religions orientales en Dacie (Studium, Debrecen 2, 1971); UŐ, Adatok a dáciai Dolichenus-kultusz történetéhez (Könyv és Könyvtár, Debrecen 8, 1971); S. SANIE, Iuppiter Dolichenus in Dakien (Epigraphica. Travaux dédiés au VIIe Congrčs d’épigraphie grecque et latin. Bucureşti 1977); M. MACREA, Le culte de Sabazius en Dacie (Dacia 3, 1959). A Mithrász-kultuszhoz: A. Pop, O tablă votivă închinată zeului Mithras (Omagiu lui C. Daicoviciu cu prilejul împlinirii a 60 de ani. Szerk. M. MACREA. Bucureşti 1960); UŐ, Iconografia Mithraică de la Apulum (AMP 1, 1977). Az egyiptomi kultuszokhoz: S. SANIE, Quelques considérations sur les cultes gréco-égyptiens en Dacie romaine (Actes de la XIIe Conférence Internationale d’Études Classiques. „Eirene.” Bucureşti–Amsterdam 1975). Továbbá: D. Isac, Deus Aeternus în provincia Dacia (Apulum 9, 1971); C. C. PETOLESCU, Les cultes orientaux dans 1a Dacie intérieure (Apulum 9, 1971). B. ANGYAL K., Epigraphica. Adatok a dáciai keleti vallásosság történetéhez (DMÉ 1972); B. ANGYAL K.–BALLA L., Deus Commagenus (DMÉ 1972); A. POPA–I. BERCIU, Divinităţi galatine în Dacia Romana (In memoriam C. Daicoviciu. Cluj 1974); I. I. RUSSU, Despre cultele orientale în Dacia Inferior (SCIV 28, 1977).
A Silvanus-kultuszhoz: A. RUSU, Consideraţii privind cultul lui Silvanus în Dacia romană (Sargetia 10, 1973).
561Más európai provinciákban 400 év is alig volt elég a romanizáció végpontjának, a kétnyelvűségnek vagy a teljes nyelvcserének a bekövetkezéséhez, Dacia pedig csak 165 évig létezett római tartományként. Az időtartam meghosszabbítására V. PÂRVAN a romanizáció megindulását már évszázadokkal a római hódítás előtt feltételezte – követői legfeljebb az időpont megválasztásában különböznek. A folyamat befejezését és „kiteljesedését” pedig a tartomány feladása után követő 150 évnyi, „nyugodt és békés fejlődést” biztosító időszakban, a népvándorlás korában tételezik fel. Összefoglalóan legutóbb: N. GUDEA tanulmánya (Apulum 13, 1975); D. PROTASE, Die Romanisation des innerkarpatischen Dakiens (ACITh II); UŐ, i. m. (ANRW II: 6, 990). A Római Birodalomtól független, sőt azzal ellenséges viszonyban álló dák hatalom területén előkerült görög vagy római leletek csupán kereskedelmi kapcsolatokat bizonyítanak, és nem értékelhetők a rómaivá válás kezdeteként, amint Szabad Germania vagy Noricum korai római leletei esetében sem, ahol a megszállás előtt már évtizedekkel korábban békés körülmények között kereskedtek a rómaiak, és a területet szoros szálak fűzték a birodalomhoz. Ez azonban nem siettette a romanizációt, amit az őslakosság emlékeinek, viseletének, személyneveinek és hitvilágának a fennmaradása bizonyít.
A romanizációról általában: Assimilation et résistance ŕ la culture gréco-romaine dans le monde ancien (Travaux du VIe Congrčs International d’Études Classiques. Madrid 1974. Bucureşti – Paris 1976) kötet tanulmányai. Dacia őslakosságáról, telepeseiről és a romanizációjáról általában: TAMÁS L., Rómaiak, románok és oláhok Dácia Trajanaban (Bp. 1935); ALFÖLDI A., Keletmagyarország a római korban (MR I. Bp. 1943); UŐ, Zu den Schicksalen Siebenbürgens im Altertum (Bp. 1944); L. BALLA, L’importance des colonisations en Dacie (AC Debr. 10–11, 1974–75); UŐ, De la romanistion de la Dacie (AC Debr. 14, 1978).
Az őslakosok (és a trákok) nyelvének fennmaradásáról a császárkorban: R. MACMULLEN, Provincial Languages in the Roman Empire (AJPh 87, 1966); V. BEŠEVLJEV, Études Balkaniques 1, 1965; V. VELKOV, Thrakien und die Thraker in der Spätantike (ACITh II). Az észak-balkáni latin–görög nyelvhatárról: B. GEROV, Die lateinisch-griechische Sprachgrenze auf der Balkanhalbinsel (Die Sprachen im römischen Reich der Kaiserzeit. Beihefte der BJ. Bd. 40. Köln–Bonn 1980).
