ÉPÍTÉSZET ÉS IPARMŰVÉSZET
ÉPÍTÉSZET ÉS IPARMŰVÉSZET
A bethlenszentmiklósi kastélyt 1668-ban a helyi hagyományokba oltott olasz reneszánsz stílusban tervezte meg Bethlen Miklós. Déli nyílt árkádsora velencei emlékek igézetében fogant, és ez a homlokzati tornácos megoldás hasonló irányba ható erdélyi fejlődéssel vált magyar építészeti sajátossággá. A kastély szobáit stukkók díszítették. A Bethlen-címeres terem „boltozattya mind kőműves mesterség szerént csinált virágzásokkal, mind festett különb-különbféle figurákkal, virágokkal emberi formákat, oktalan állatokat, madarokot representálo effigiesekkel díszes”.* A belső díszítési munkákat 1683-ban a Bécs alá vonuló tatár csapatok miatt abba kellett hagyni, és a 949következő 15 évben az erdélyi reneszánsz legszebb, derűs életre készült kastélyát védőfalakkal és bástyákkal vette körül gazdája.
B. NAGY M., Adatok a bethlenszentmiklósi kastély építéstörténetéhez (KL Ekv 493).
Korszakunkban nem épült Erdélyben fényűző reprezentációt szolgáló barokk kastély. A fejedelemség művészetének a magyarországiétól eltérő vonásai azonban nem a hadi események nyomait viselik, Erdély sajátos társadalmi, gazdasági viszonyai között európai hatások és gazdag helyi hagyományok formálták azt jellegzetessé.
Az erdélyi reneszánsz kolozsvári, brassói és szebeni szász stílusváltozatától eltérő különleges formáját a 17. század második felében fejlesztették ki a Székelyföldön székely mesterek (Zabola, Vargyas, Kézdiszentlélek, 1686). Az indadíszes, virághímes ablakok, virágindás ajtófélfák az erdélyi kőfaragók munkáját dicsérik. Az egyik legkiválóbb mester Sípos Dávid kidei kőfaragó. Kastélyok, kúriák, udvarházak jellegzetes ékítményei a fafaragó művészet remekei. Karfás följárók, faragott deszka- és orsófás tornácok, tetejes kapuk, cifra gombozások, vésett mestergerendák, szemöldökfák, fejfák hirdették a vidéki ácsok, esztergályosok ízlését és díszítőképességét. Kornis Zsigmond szentbenedeki kastélyában az esztergályozott lépcső eredeti formájú virágmintás díszoszlopait Molnár Albert tölgyfából faragta, abból véste ki reneszánsz mintázatát meg barokkos süvegét.
Az egyházi faépítészet emlékeit a négy fiatornyos, tornácos fatoronysisakok (Micske, Magyargyerőmonostor, Körösfő stb.) s a haranglábak őrzik. A magyarsárosi monumentális haranglábat Domokos György és Szabó Mihály építette 1699-ben.
Az egyházi építkezésben a fogarasföldi görögkeleti templomok bizánci stílusa új formával tűnik fel, Brîncoveanu ezenkívül Felsőszombatfalván építtetett templomot, román nemesek Hunyad vármegyében emeltetnek templomokat.
A század utolsó évtizedeiben nyomon kísérhető építészeti restaurálásra jellemző, hogy a templomok belső tereit rendezik át, s a szószékre, az éneklő közönségre, a kóruskarzatra helyeződik a hangsúly. Kiemelkedő szépségű a kolozsvári unitárius templom reneszánsz szószéke, mennyezetén a fiait vérével tápláló pelikánnal.
A 17. század második fele az iparművészet fejlődésének ígéretes korszaka Erdélyben. Maga a fogalom hatalmas területet fog át, nehezen is körvonalazható. Művelőik – a faragó-, festőmesterek, fazekasok, lakatos- és vasműves mesterek, bőrmívesek – többnyire a névtelenség homályába vesztek.
A pompás legyeződíszes reneszánsz könyvtábla a Hollandiában tanult Szenczi Kertész Ábrahám keze alól kerül ki. Az 1650-es évek elején Váradon tűnik fel, és azután korszakunkban hosszan él tovább.
Az erdélyi asztalosok bútorait a 17. század második felében könnyű, játékos formák jellemzik. A századfordulóra általánosan elterjedt a németalföldi eredetű, lágy, puhán hajló aszimmetrikus díszítőalakzatairól fülkagylósnak 950nevezett stílus. A fülkagylós ornamentika festett képekkel párosul. A stílus legszebb, sajátosan magyarított darabja Bethlen Kata, II. Apafi Mihály erdélyi fejedelem feleségének menyasszonyi ládája. Az ülőbútorok jellegzetes formáit őrzi Teleki Mihály bükkfából való, dús, magyaros fafaragással díszített karosszéke és Thököly Imre fülkagylós stílusú támlásszéke. Az erdélyi bükkfából faragott, hajlított lábú ülőgarnitúra a 17–18. század fordulóján Angliában dívott, úgynevezett Queen Anne-bútorokkal rokonítható. Festett íróasztalok, sok és rejtett fiókkal ellátott írószekrények, levelesládák ugyancsak ismert bútordarabok. Ékszeres és patikaládák formáját a célszerűség és a nagyobb bútorok mintái alakították. Rendeltetésük szerint bőrrel, bársonnyal borították, gyöngyház, nemesfém berakással ékesítették vagy rézgombokkal verették ki.
A textilművészet emlékei, az irattarsolyok, szőnyegek, miseruhák, úrasztalterítők, különböző úrihímzések a reneszánsz és a kelet motívumkincsét őrzik.
Apafi fejedelemsége alatt a virágzó habán fajanszművészet formagazdag tárgyai fehér, kék, sárga, zöld virágmintás díszeikkel hatottak a népi fazekasművészetre is.
Az üvegművesség olasz, cseh, sziléziai hatásokat magába építve a habánok és a korabeli népies fazekasság hatását hordozza. Feltételezhető, hogy a 17. század végi és a 18. század eleji úri és parasztüvegek egy részét habán iparosok látták el díszítő festéssel.
A porumbáki üveghámor változatos formájú termékeiben ugyancsak az „újkeresztény” iparosok hatása ismerhető fel. A 17. századi fúvott öblös üvegek legelterjedtebb formája a pincetoknak nevezett, bőr borítású, faládába illeszthető palack, és a barokk formavilágra jellemző kotyogós üveg. Az üvegipar közhasználati cikkeinek gazdag formavilágára jellemző a fedeles serlegek, lábas poharak, „alma- és körtvély-forma üveg”-ek, fedeles üvegkannák, nyolcszögű fedeles csészék, „kis üveg korsók” változatossága. Erdélyi hutából került ki a 18. század elején a csavaros ónkupakos, rózsa, szekfű, tulipán díszítésű palack, s a 17. század végi fehér-fekete zománcfestésű, virággal és kétfejű sasos császári címerrel ékesített gyömbértartó. Megjelenik az európai üvegművesség új korszakát jelző gravírozás, csiszolás, aranyozás. Nevezetes az 1695-ös évszámjelzéssel, Bethlen-címerrel ellátott, csavarmenetes, fedős, szögletes, különleges hajszálrepedésekkel díszített, úgynevezett jégüvegből való palack. Mikes Mihály 1693-ból való palackja kristálytiszta anyagával, gravírozott, aranyozott díszítésével az erdélyi üvegművesség magas színvonalát és a kristálystílus hatását mutató átmeneti forma.
Kissolymosi Gyergyai Mihály ötvöskönyveinek egyik mintagyűjteménye szerint a kolozsvári, debreceni, kassai ötvösök között szoros kapcsolat volt. A kor legkiválóbb ötvösművészének, a szebeni Hann Sebestyénnek munkái ékesen bizonyítják az erdélyi barokk ékszerművészet európai színvonalát.
951A századforduló divatját tükrözi az arany és ezüst tulipánvirág formákban gyöngyökkel kirakott barokk párta. A rangjelzést hordozó darutollak kitűzésére szolgáló süveg- és kalapforgók között említésre méltó a láncon függő félholddal díszített erdélyi munka.
A fogarasi pénzverdétől kikerült érmek közül kiemelkedő szépségű az Erdély címerébe foglalva Apafi család címerét ábrázoló és fejedelmi ajándékozásra szánt ötvendukátos.
A jellegzetesen városi, polgári művészetnek nevezett ónművesség alapformáit a reneszánsz teremtette meg, és a barokk fejlesztette tovább. A kor erdélyi mesterei főleg a német városokban tanultak. Kezük alól tálak, tányérok, fűszertartók, kannák, világítótestek, kézmosók, medencék sokasága került ki. Az 1695-ös évszámot viselő sajóbábonyi ónkanna a sütőcéh jelvényeit, egy századunk végéről származó víztartó a kovácscéh szerszámait ábrázolja szép formamegoldással. Lucifer nyújtja az almát Évának a kállósemjéni ónkanna (1696) díszítésén.
A nagy múltra visszatekintő vaskovácsművesség régi emlékeit őrzi Csíkszentlélek, Csíkmindszent, Alsóbajom templomainak laposvas hálóból alakított, és a felsőbajomi templom rozettákkal díszített szentségfülkerácsa.
A különböző vasrostélyok, ajtó- és ablakrácsok, kulcsok, kulcspajzsok, vas gyertyatartók tanúsága szerint a kovácsoltvas eszközöket a 18. század elején kezdték a barokk stílusra jellemző dekoratív tulajdonjeggyel ellátni. Díszkengyelvasak, cifra lószerszámok, változatos mestercégérek ugyancsak nagy számban kerültek ki a vaskovácsok keze alól. A torockói vasmunkák között igazi remekművek találhatók: főleg ajtózárak és -húzók, barokkos kosár formájú ablakrostélyok. A lakatgyártók, fegyvergyártók közül kiemelkedő Hartel János erdélyi puskaműves keréklakatos puskáinak lakatlemezét Szent György élete, vésett képe díszíti. A századfordulón már általános, hogy a tömeg- és mindennapi használatú vágófegyverek egyszerűbbek lesznek. Viszont a díszszablyák annál gazdagabb nemesfém díszítést kapnak, miként azt a nagyszerű fegyverötvös mester, a kolozsvári Kapustrán Tamás kezéből kikerült szablyák bizonyítják. A török vasművesség hatását nem sikerült kimutatni. A fejlődés Európához kapcsolódó folyamatosságát az oszmán világ szomszédsága és politikai befolyása nem szakította meg.
A fémművesség modern ágát, a betűmetszést páratlan művészi tökéletességgel Misztótfalusi Kis Miklós művelte. Különleges technikai felkészültséget, fejlett formaérzéket kívánó munkája a betűmetszés művészetének hazájában, Amszterdamban is versenyen felül állt. Alkotásai Európa legmagasabb rendű könyvművészeti termékei közé tartoznak.
