132Tisztelt beglerbég, a nagyok legnagyobbika, hatalmas és tiszteletreméltó, dicsőés teintélyes, a felséges király kegyeltje: egri beglerbég (tartson örökké szerencséje)! Kádik és hákimok mintaképei, bölcsességnek és ékesszólásnak bányái: egri és hatvani kádik (növekedjék jelességük)!
Amint a legfelsőbb szultáni leirat megérkezik, szolgáljon tudomásul, hogy a hatvani törvényszék elé tartozó Jászberim város lakosai, kik e szultáni fermánt felmutatják, magas udvaromban előterjesztették, hogy városukba máshonnan 10–15 fogoly menvén, ott boroznak, ételeiket ingyen megeszik, szobáik ajtaját feltörvén sajtot és más egyebet rabolnak el, némelyeket minden ok nélkül megvernek és megsebesítenek; azonkívül szekereiket erőszakkal kirendelik s azokra bort rakván, negyedik vagy ötödik helység határáig elhúzatják, s más, ezekhez hasonló kihágásaiknak se vége, se hossza. Mivel az ilyenféléknek megszüntetése végett legfelsőbb rendeletet kértek, parancsolom, hogy mihelyt magas parancsommal megérkeznek, ezt az ügyet nagy gonddal és igazságosan megvizsgáljátok, s ha úgy van, amint előterjesztették, – mivel boldogító napjaimban az alattvalóknak semmi módon való nyomorgatásába nem egyezem bele – az ilyenféle foglyoknak szigorúan hagyjátok meg, hogy ezentúl azoknak városába ne menjenek, ingyen és erőszakosan ételeiket, sajtjokat s más élelmiszereiket, borukat ne kívánják, szobáiknak ajtaját fel ne törjék, senkit ok nélkül ne verjenek és szekereiket hatalmaskodva ne vigyék el, szóval semmiféle képpen ne kegyetlenkedjenek rajtuk, ti pedig ezt megakadályozzátok, úgy, hogyha ezentúl is engedetlenkedve a föntebb említett módon kihágást követnek el, azt a tényállás szerint megírván jelentsétek föl magas udvaromhoz. Ezentúl a törvény, a kánun és legfelsőbb parancsom ellenére senkinek se engedjetek semmit cselekedni, s ebben az ügyben újabb parancsot ne várjatok! Így értsétek meg, s legfelsőbb leiratomnak hitelt adjatok. Kelt dzsemázi-ül-evvel hó közepén 1079. évben, Jenisehír fenár.
Yenişehir fenar, 17.–26. Oktober 1668. Ferman des Sultans Mehmed IV. an den beylerbeyi von Erlau sowie an die kadis von Erlau und Hatvan: Sie mögen verhindern, daß die türkischen Gefangenen Soldaten in Gruppen über Jászberény herfallen, in die Häuser eindringen, Lebensmittel und Wein stehlen, die Bewohner schlagen und sich über Dörfer hinweg mit Wagen fahren lassen.