Ösztöncselekvés.
Ösztöncselekvés.
Olyan mozgások, cselekvések összessége, amelyeket egy adott faj minden egyes tagja nagyjából azonos módon végez. Végrehajtásához szükség van valamilyen » kulcsingerre és egyfajta készségre, ill. » ösztönhangulatra (appetenciára). Ez az agysejtekben szabályozott életfolyamatoktól és több hormon hatásától, valamint más szervi folyamat összefüggésétől, vagyis különböző belső tényezőktől függ. Az appetenciális viselkedés fogalmát Tinbergen így határozta meg: "Az appetenciális viselkedés makacs és célratörő, drasztikus, adaptív (alkalmazkodó) és összetett jellegű, s a legkülönfélébb elemekből áll. Az állat számára a lehetséges ~nek megfelelő hangulatok egyidejűleg nem egyforma erősek, mivel az ~hez szükséges belső tényezőket a feltöltődési és a kisülési szükséglet sajátos ritmusa szabályozza.
Különbséget kell tenni egyébként hosszabb ~ (célirányos mozgások sora) és ösztönmozzanat v. részcselekvés között is. Különösen alsóbbrendű állatok adott részcselekvéseit ugyanis nem lehet a megfelelő hangulat jelenlétekor szabálytalanul, összevissza előidézni, ezek között úgyszólván hierarchikus elrendeződés (sorrend) tapasztalható. Ilyen vonatkozásban az etológusok felsőbb szintű v. magasabb appetenciafokú ~ről beszélnek, amelyeknek végbe kell menniük, mielőtt az állat képes lenne az ~t végrehajtani. Kizárólag a végcselekvések emésztik fel maradéktalanul a felhalmozott ösztönenergiát, vagyis ezek vezetnek az ún. kikapcsolódáshoz, ami kielégülést, a feszültség felengedését hozza magával. Ez jelenti az öntudatlan ösztöncél elérését. Ha egy végcselekvés beindult, akkor azt zavaró ingerekkel már nem nagyon, ill. csak kivételes esetekben lehet meggátolni.
Megtörténhet, hogy az állat egyfajta sajátos ösztönhangulatban ingert érez egy bizonyos cselekvésre, de azt mégsem végezheti el, mert környezete nem nyújt hozzá megfelelő kulcsingert. A legsablonosabb és leggyakrabban előforduló példa erre, amikor a szobakutyát kivisszük az utcára, hogy elvégezze szükségletét; noha a szerencsétlen állatnak már nagyon kellene "cselekednie", mégis előbb keresgél, szaglássza a sarkokat. Csak egy bizonyos helyen már leadott vizelet szagának az érzékelése jelenti ugyanis számára az ürítési cselekvéshez szükséges kulcsingert (amelynek folytán képes a vizelet kibocsátásának jellegzetes mozgását végrehajtani). A szükséges ingerek keresése az ösztöncél megvalósítása érdekében - appetenciális viselkedésnek tekinthető.
Van azonban számos ~, amelyet nagyon is jellegzetes appetenciális cselekvés előz meg. Amikor pl. a kutya lefekvéshez készülődik, előbb körbeforog, fészkelődik, és csak azután helyezkedik el (pihenési appetencia). Az is igaz viszont, hogy ha nagyon fáradt az állat, megtörténhet, hogy elhagyja v. elfojtja az appetenciacselekvést.
