Flandriai pásztorkutya
Flandriai pásztorkutya
(Bouvier des Flandres.) Francia-belga fajta; valószínűleg a griffon és a » beauce-i juhászkutya keresztezéséből származik. Eredetileg nyájőrzésre, vontatásra, a köpülő hajtására használták; az első világháborúban a sebesültek felkutatására is betanították, de a hadi szolgálat következtében szinte teljesen kipusztult. 1923-ban a még megmaradt néhány egyedből kezdték újra szaporítani. A majorságok berendezésének korszerűsítése megváltoztatta feladatait: napjainkban főképpen a birtokok szigorú őrzője, de jól bevált személyvédelemre és rendőri munkára is; elsősorban az eltűnt személyek felkutatását végzi. Kitűnő szimatmunkája, kezdeményezőképessége, intelligenciája lehetővé teszi, hogy nyomozókutyaként, ill. a vadorzók elleni küzdelemre használják.
Kissé mogorva, szigorú külsejű, zömök, erős testű állat. Jelleme nyugodt, megfontolt, "jóságos". Feje masszív, eredeti megjelenését a szakáll és a bajusz még jobban hangsúlyozza. Koponyája fejlett, lapos, pofája széles, erős. Szeme kissé ovális, sötétbarna, füle feláll, háromszögletűre vágják. Törzse hatalmas, széles és rövid, mellkasa mély, háta rövid, széles, feszes. Végtagjai rendkívül izmosak, erős csontozatúak. Farkát két v. három csigolyahossznyira kurtítják; egyes kutyák farok nélkül születnek. Szőrzete dús, durva tapintású, tompa fényű, nem túl hosszú, de nem is túl rövid, kissé borzas; színe ált. rőtes v. szürke, gyakran tarka v. feketés árnyalatú. A kanok marmagassága 62-68, a szukáké 59-65 cm; a kanok testtömege 35-40, a szukáké 27-35 kg (1. 51. színes fénykép).
Flandriai pásztorkutya
