Háziasítás

Teljes szövegű keresés

Háziasítás
(domesztikáció). Az ember céltudatos kiválogató és ösztönös tenyésztő munkája, amely a vadon élő állatok egy részének háziállattá válását eredményezte. A kutya az ember egyik első, sőt valószínűleg a legelső háziállata. Hozzávetőleg 15 ezer évvel ezelőtt háziasították (nagyjából egy időben a kecskével és a juhval) a farkasból.
A háziasított kutya létezése bizonyíthatóan a Kr. e. 18-19. évezredre vezethető vissza. Nagyjából akkoriban zajlott le az az őstörténeti mezőgazdasági forradalom, amely mélyreható változásokat eredményezett az ember korai történetében. Addig őseink növényeket gyűjtöttek és vadásztak, de fejlődésük következő szakaszában már állatokat szelídítettek, növényeket kezdtek termeszteni, és ezzel jelentősen megnövekedett élelmiszerkészlethez jutottak. Mindez lehetővé tette, hogy nagyobb számban éljenek együtt, és településeket, falvakat hozzanak létre. Az ember valószínűleg akkor háziasította végleg a kutyát, amikor falvakban kezdett letelepedni. A kutya ~ának története jól nyomon követhető azokból a régészeti leletekből, amelyekre a különböző ásatások során bukkantak a szakemberek. A legismertebb ilyen kutyamaradványok Dániából származnak. Ott, a Keleti-tenger menti lelőhelyen, egy, a Maglemose-kultúrához tartozó, ősemberi település konyhahulladék-halmait tárták fel, amelyek kagylók, csigaházak milliárdjaiból, kőeszközökből, megrágott csontokból álltak. Az itt talált kutyacsontok Kr. e. 8-10 ezerből származnak.
Kb. 6-8 ezer éves csontok kerültek elő a Ladoga-tó fenekéről és egy Moszkva melletti lelőhelyről, és ez azért jelentős, mert az az állat, amelynek teljes csontvázát megtalálták, már nem félig szelídített vadkutya, hanem tökéletesen háziasított eb volt. Ugyancsak későbbi kőkori kutyamaradványokra bukkantak Svájcban, ez volt a cölöplakók spicce.
Az angliai Star Carrban (Yorkshire) megtalálták az egyik legidősebbnek tartott leletet, amelynek korát 9,5 ezer évre becsülik. A volt Szovjetunióban - Ukrajna vidékén - az angliai kutyacsontoknál is valamivel régebbi eredetű leletek kerültek a napvilágra. Annak idején (1967-ben) szenzációszámba ment B. Lawrence bejelentése: az amerikai zoológusnő azt állította, hogy Idahóban rábukkant a legkorábbi ~i nyomra, amely szerinte 10 ezer éves. Utalt olyan ázsiai leletekre, amelyek alátámasztják azokat a feltételezéseket, hogy a kutya ~a legalább 12 ezer esztendeje történhetett. A szakemberek az egyik legkorszerűbb (fluoros) kormeghatározással újból megvizsgálták a két évtizede Irakban talált kutyaállkapcsot, az 14 ezer évesnek bizonyult. A lelet hitelét a Harvard Egyetem szakemberei is megerősítették, és megállapították, hogy az őskori barlangban talált állkapocs valóban háziasított kutyától származik. Az iraki régészeti bizonyíték azt jelenti, hogy lényegében teljesen nyílt az a verseny, amely a legrégibb háziállat címért folyik a kutya és a juh, ill. a kecske között.
Az eddig talált régészeti leletekből az is kiderül, hogy a kutya ~át nem egyszer és nem csupán egyetlen helyen kísérelhették meg. A házikutya mindenütt kifejlődött, ahol a primitív ember és a kutya őse, a farkas találkozott. A farkast éppen hatalmas elterjedési területe miatt valószínűleg több helyen és különböző időpontokban háziasíthatták anélkül, hogy az egyik domesztikációs központ a másikkal kapcsolatba került volna. Az emberi településeken tartott legelső kutyák persze eleinte még nem annyira az ember vadásztársai voltak, hanem feltételezhető, hogy hústartalékot jelenthettek az ínséges időkre. A kutya harcostársi együttműködése az emberrel a nehezebben elejthető vad megszerzésében v. akár az ember ellenségeivel való szembeszállása már csak későbbi eredménye lehetett a ~nak és a nevelésnek.
Az ma már rekonstruálhatatlan, hogy milyen lehetett az első háziasított kutya, csak annyit tudunk, hogy létezett. Külseje máig is ismeretlen előttünk, csupán a csontjait ismerjük, amelyeket a közép- és a korai kőkorszakból származó települések ásatásainál találtak. Némi támpontot nyújt azonban a svájci Bielersee partján talált lelet. Száz évvel ezelőtt nagyszabású földmunkákat végeztek a folyóparton, és közben számos állatcsontot találtak, közöttük gazdag kutyacsontváz-leletekre is bukkantak. 1976-ban az ásatások újabb állati csontokat hoztak felszínre, amelyek a korai kőkorszak településeiről származtak: szarvasmarhák, kecskék, juhok, sertések, kutyák csontjait. A kutyakoponyák hossza átl. 14,2 cm volt, ami a mai foxterrier fejnagyságának felel meg. A többi csont és az egész csontváz alapján a kőkorszaki kutya középnagyságú, karcsú, könnyű, levegős típus lehetett. A leleteken talált sérülési nyomok arra utalnak, hogy őseink nemcsak vagyonőrzésre, vadászásra, pásztorkodásra használták a kutyát, hanem meg is ették, esetleg isteneiknek áldozták. A tudósok a koponyaméretekből megállapították, hogy az őskutyának kisebb volt az agyveleje, mint a mai kutyának, és leginkább a » dingóra, valamint a » páriakutyára emlékeztetett.
Kutyamozaik a római konzervatórium bejáratánál
Szarvasvadászat, kelet-spanyolországi sziklarajz Kr. e. 12-10. évezredből.
Egyiptomi falfestmény részlete

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages