Hatalmi rangsor.
Hatalmi rangsor.
A magasabb rendű állattársulások, -csoportok belső életét szigorú rend, a ~ (szociális hierarchia) szabályozza; ez a rangsor teremti meg a csoporton belüli összhangot, és miután lényegében kiiktatja az agresszív viselkedést (» Agonisztikus [harci] viselkedés), tkp. fajfenntartó szerepe van.
Mind a kutyánál, mind ősénél a farkasnál olykor kemény küzdelmek eredményeként, néha viszont minden különösebb harc nélkül (vértelenül) alakul ki (» Rangsorvita). Lényegében mindegy, hogy két v. több eb között a rangsor tényleges konfliktusok nélkül v. közvetlen összecsapások révén alakul ki, az eredmény ugyanaz; kivételes helyzetet élveznek a szukák és a kölykök; ezek olyan szociális tiltásokat váltanak ki a többi állatból, amelyek következtében a szuka magasabb rangúvá válik, mint a vele egyenlő, sőt nála erősebb kan.
A ~ban a rangelső állatra azt mondjuk, hogy uralja a csoport többi tagját. Az uralás és az uraló kifejezés ez esetben egyszerűen az alá- és fölérendeltséget jelenti, vagyis lényegében a gyengeség és az erő ellentétét jelentik. A rangsorban következő egyed uralja valamennyi többi társát - a legerősebbeket kivéve -, és így tovább lefelé (bizonyos kivételek előfordulhatnak). A felnőtt, normális temperamentumú kutyáknál a hierarchiában természeti szabályok érvényesülnek.
A nagyobb, erősebb kutya uralja a kisebbet, gyengébbet. Domináns szerepe van a teljesen kifejlett ebnek az azonos erősségű, de fiatal, éretlen állattal szemben. A szuka ált. uralkodik a kanok felett. Mindezek azonban csak alaptételek, és a gyakorlatban nagyon sok a szabályt erősítő kivétel. Tudniillik a kutya temperamentuma, a rossz (v. inkább rámenős) vérmérséklet az erőszakosság, a játékosság, a csoportalkotási hajlandóság, a » gyávaság, a » félénkség, gyakran sokkal nagyobb jelentőségű, mint a testalkat. Megtörténhet, hogy a fiatal állat - amelynek nincs olyan tapasztalata, hogy mit is jelent, milyen komoly következményekkel járhat egy-egy összecsapás - a rangsorban magasabbra jut, mintsem ereje engedné. Pusztán azért, mert az idősebb és erősebb kutyát az agresszív magatartás elriasztja attól, hogy az idegen és ritkán látott szomszédot megpróbálja féken tartani.
A kutyacsoportokon belüli rangsorral foglalkozó korszerű kutatások, amelyek tárgya elsősorban egy-egy alom kölyök v. elválasztott kiskutya volt, azt jelezték, hogy a rangsor korántsem mindig egyenes vonalú. Rendszerint akad egy kutya, amely egyértelműen uralja a csoport valamennyi tagját, és ugyancsak van egy olyan eb, amely felett viszont a csoport összes többi tagja zsarnokoskodik. A középső kategóriákban azonban gyakran előfordul, hogy a szerencse dönti el a rangsort.
A ~ kialakulása után rendszerint hosszú ideig változatlan marad; a már kialakult rangsor megváltoztatásához merőben új tényezők érvényesülése szükséges, hacsak nem arról van szó, hogy egyes állatok életkoruk miatt kiesnek a versenyből.
A rangsort egyébként civilizált viszonyok között a tulajdonosnak a kutyájával szembeni viselkedése is befolyásolja. Közvetve ugyanis olykor a gazda dönti el, hogy a kutya milyen helyre kerül a vele nagyjából azonos méretű és korú állatokhoz fűződő kapcsolataiban, amelyekkel mindennapi sétái közben találkozik. A gazdájától támogatást kapó kutya sokkal magabiztosabb viselkedést tanúsít más ebekkel szemben, és ily módon a rangsorban magasabb polcra juthat, mint azt az előfeltételek (ereje, neme stb.) indokolnák. Ha a tulajdonos félénken, gyámoltalanul v. egyenesen rosszallóan reagál a más kutyákkal összeütközésbe kerülő eb viselkedésére, az állat a rangsorban könnyen alacsonyabbra kerülhet, mint azt különben tulajdonságai lehetővé tennék.
Azzal, hogy a rangsor kialakulása után ált. hosszú ideig változatlan marad, a csoportban uralkodó pozíciót elfoglaló kutyának (v. kutyáknak) nem kell nap mint nap, óráról órára bizonyítaniuk fölényüket. Ha pl. az alárendelt helyzetben levő kutya kellemes pihenőhelyen fekszik, amint belép az ún. rangidős eb, tüstént felkel és elhagyja helyét (olykor persze morogva). A rangban feljebb álló állat jelenléte táplálkozáskor olyan gátlást válthat ki az alárendelt ebekben, hogy egy falatot sem képesek lenyelni. A rangidős kutya nyugodtan fogyasztja el táplálékát, nem törődik azzal, mi történik körülötte; a rangsorban lejjebb állók akkor is félve nézegetnek jobbra-balra, ha egyedül vannak. Sietve bekapják az ennivalójukat, s ha valaki közéjük lép, fenyegető hangokat hallatnak v. abbahagyják az evést. Ha idegen fajtabeliekkel találkozik, a rangsorban alacsonyabban álló állat azonnal gyanakvó, védekező testhelyzetet vesz fel; kitér a leplezetlen imponáló testtartású kutyák elől, legfeljebb hátulról kísérel meg gyáva orvtámadást. A fiatalkori szociális környezeten kívül bizonyos fokig örökletes befolyás is hozzájárulhat az öntudatos (magas rangú) v. az alázatos (szervilis) viselkedés kialakulásához.
Dominális állat járása
Behódoló testtartás
Hatalmi rangsor
balra: beagle alomtestvérek hatalmi rendje; a tiszta dominanciát a folytonos, a viszonylagosat a szaggatott vonal jelzi. Jobbra: foxterrier testvérek lineáris rangsora. A rangsor élén jelen esetben egy szuka áll (Scott nyomán)
