Kölyökkutya etetése.
Kölyökkutya etetése.
A kiskutya táplálékszükséglete a testtömegéhez viszonyítva kb. kétszer akkora, mint a felnőtt ebé, és az eledel minősége legalább olyan fontos, mint a mennyisége.
Ha a kölyök az elválasztás ideje alatt csecsemőtápszereket és feles tejet kapott, akkor az új táplálékhoz fokozatosan szoktassuk hozzá. A kiskutyák táplálékfelvételi viselkedése rendkívül változó; némelyikük egy-két perc alatt mindent felhabzsol, amit kínálnak neki, mások viszont jó ideig elpiszmognak az étellel. A lusta kölyök számára se engedélyezzünk fél óránál több időt a táplálék elfogyasztására; ha ezalatt esetleg csak az adagja felét enné meg, de úgy tűnik, hogy jóllakott, akkor vegyük el tőle az ételt, és csak a következő etetéskor kínáljuk meg újból.
Mindig friss táplálékkal etessük a kutyát. Ha a kölyök kihagy egy etetést, ne csábítgassuk különböző csemegékkel, hanem várjuk meg a következő étkezés időpontját. Vizet rendszeresen adjunk a kiskutyának, de ne hagyjuk túl sokat inni sem étkezés előtt, sem étkezés után. Amikor a kölyök eléri a három hónapos kort, már csak háromszor etessük naponta, az adagokat viszont növeljük. Ásványianyag- és vitaminkiegészítésről mindig gondoskodjunk.
A 3-5 hónapos kölyköt már darabosabb étellel táplálhatjuk. Ha a kiskutya kövér, akkor csökkenteni, ha sovány, növelni kell a táplálék mennyiségét.
A fogváltódás, az állandó fogak kibújása idején - kb. 14 hetes korban - lapos v. csöves csontokat adjunk a kiskutyának, hogy ezzel enyhíthesse fogínye viszketését.
A csontrágás különben azért is hasznos, mert védi a fogat a » fogkőtől. Kis csontokat (darabolt csontot, csirke v. szárnyas csontját, amely könnyen szilánkokra hasad) soha ne adjunk sem kölyök-, sem pedig felnőtt kutyának, ezeket a csontokat az állat egy darabban lenyelheti, és megakadhatnak a nyelőcsövében, ill. kilyukaszthatják a beleit. Az 5-7 hónapos, vagyis serdülő kölyköket naponta háromszor v. ha úgy látjuk, hogy étvágyuk csökken, esetleg kétszer etessük. Az élelem összmennyiségét növeljük, hogy elősegítsük az állat lendületes, gyors fejlődését. Lényeges, hogy a kölyök étrendjének háromnegyed része tartalmas legyen, esetleg a kereskedelemben kapható kész kutyatápból álljon.
7-10 hónapos korban már csak naponta kétszer etessük a kutyát. Miután a kis termetű ebek ilyentájt már közelednek a teljes testi kifejlődéshez, táplálékszükségletük csökkenhet. A lassabban érő, nagy termetű fajták egyedeinek étvágya viszont ilyenkor még növekedhet.
Miután a kutya végleges étkezési magatartása a felnőtté válás idejére alakul ki, alkalmanként még asztali maradékot is adhatunk az állatnak kiegészítésként anélkül, hogy kockáztatnánk bizonyos helytelen viselkedés (ételkunyerálás) kialakulásának a lehetőségét. Még helyesebb, ha eleve tisztességes viselkedésre tanítjuk, szoktatjuk az állatot, és az ételmaradékot, a levest, a főzeléket, a húst belekeverjük az ételébe. (Hozzáadhatunk egy-egy teáskanálnyi növényolajat v. kevés zsírt is; az ilyen adalék azonban nem lehet több, mint az előre elkészített táplálék 15%-a.)
Ha a tulajdonos és a kutya "tekintélyi helyzete" megfordul, és az eb diktálja étrendi kívánságait, táplálkozási hiánybetegséget kaphat.
A lassan fejlődő, nagy termetű kutyák kivételével a tíz hónapos korú ebet már felnőtt állatnak tekinthetjük, s bár alapszükségletei ugyanazok, mint 7-10 hónapos korában, a naponta elfogyasztott élelem mennyisége kissé megnövekedhet, mivel egyszerre többet eszik. Az étkezések számát egyébként felnőttkorban napi egyre csökkenthetjük.
Ha a kutya időnként minden különösebb ok nélkül kihagy egy-egy étkezést, ez még nem ok a riadalomra. A kutya étvágya függ a tartási körülményektől is; az aktív, jól és sokat foglalkoztatott eb nyilván többet eszik, mint a kevesebbet mozgó társa; az is nyilvánvaló, hogy a szabadban tartott kutyának hidegben több energiára van szüksége. Szőrtakarója ugyan védi a zord időjárás ellen, de ez nem helyettesítheti a szükséges energiát. A kutya étvágya nem tart tüstént lépést az időjárás változásaival, de néhány hidegebb nap után - és testtömegének vesztesége árán - ösztönösen egyre többet eszik majd; ha viszont már felöltötte téli bundáját, étvágya ismét normalizálódik.
Spánielkölykök a tál körül
