Komondor.
Komondor.
A legnagyobb testű magyar pásztorkutya; a népvándorlás óta őrizte a gulyát, a ménest. Könnyen megbirkózott ellenfelével, akár ember, akár farkas próbálta megdézsmálni a nyájat. A pásztor nagyra becsülte kutyáját, egyebek mellett erre utal, hogy a régi írásos emlékek sokféle néven emlegetik; hívták pusztai ~nak, gubancos magyar juhászkutyának, selymes szőrű farkasebnek, bagolyszemű ~nak. A 19. században lassan fölöslegessé vált a nyáj mellett, a házak, majorságok őrzője lett. Napjainkban elsősorban különleges megjelenése, szépsége miatt tenyésztik. Legtöbbször visszahúzódó, méltóságteljes, nem kedveskedő természetű, de megbízható, hűséges kutya. Nagyon nyugodt, megfontolt, de ha úgy hozza a helyzet, roppant gyors, és hang nélkül, csak morranással félelmetesen támad. Önálló, de nem akaratos, ideális őrző eb.
Fejének nagysága mindenkor harmonikus arányban van testével és sohasem durva. Koponyája domború, stopvonala (» Arcorri hajlás) határozott. Szeme sötétbarna, hosszú szőrzet borítja, olyannyira, hogy nem is szabad látszania. Füle a fejtetőn középmagasan tűzött, lazán a fejhez simuló, V alakú. Nyaka középhosszú, izmos; sem lebernyeg, sem szőrnyakörv nincs rajta. Mellkasa hosszú, eléggé mély, háta feszes, rövid, izmos. Elülső végtagjai oszlopszerűek, hosszú gubancos szőr borítja őket, lapockája kissé meredek, a hátulsó lábak jól támasztják alá a törzset, mancsai nagyok, zártak. Farka nyugalmi helyzetben lelóg, figyelő pózban hátvonalának magasságáig fölemeli. Bőre pigmentált, palaszürke; szőrzete fehér, hosszú, szalagos, gubancos, nemezes, de lehet zsinóros is, akárcsak a » pulié. A kanok marmagassága 65-80, a szukáké 55-70 cm; a kanok testtömege 50-60, a szukáké 40-50 kg (l. 73. és 74. színes fénykép).
Jó szőrzetű, felnőtt komondor
Komondor
Fiatal komondor
