Mikroelemek.
Mikroelemek.
Azok a biológiailag fontos elemek, amelyek nagyon kis mennyiségben, de elengedhetetlenek az anyagcsere-folyamatok normális menetéhez; részt vesznek a szövetnövekedés és -regenerálás, a hormon- és az enzimaktiválás, a vitaminszintézis folyamatában; befolyásolják az izmok ingerlékenységét, antitoxikus hatásúak. Az abszolút mikroelem-szükségletről keveset tudunk; a kutya egészségére nemcsak hiányuk jelent veszélyt, túladagolásuk is súlyos, néha elhullással járó betegséghez vezethet.
A ~hez tartozik: a vas, réz, cink, jód, kobalt, mangán, molibdén, fluor, szelén és a kén. A kutya normális szükségletét mg-nyi mennyiségük is fedezi.
A szervezetben levő vas megtalálható a vérfestékben, a haemoglobinban; az izomfestékben, a mioglobinban; valamint számos más szövetenzimnek is fontos alkotórésze. Mint életfontosságú mikroelem lényeges szerepet játszik a vérszegénység megelőzésében és kezelésében; leginkább mint a vérsejtekben levő haemoglobin alkotórészét ismerik; fontosságát ezzel kapcsolatban nem lehet eléggé hangsúlyozni. A testben levő összes vas mintegy kétharmada a vérben van, ennek kis része található a vérplazmában, a plazmaglobulinhoz kötődve. Nagy mennyiségű vas van az izmok mioglobinjában. A szervezet vastartaléka a csontvelőben, a májban és a lépben van. Az elraktározott vas mobilizálódhat, ha a szervezetnek a haemoglobin-termeléshez szüksége van rá. A kutya szervezetében normális körülmények között csak igen csekély mennyiségű vas megy veszendőbe; ezt a veszteséget pótolja a májban és a lépben levő vastartalékából. A táplálékban levő vas felszívódása sokkal hatékonyabb a növekedés, a vemhesség és a betegségek ideje alatt. Ez a kiegyenlítő-kompenzáló mechanizmus a legtöbb esetben megakadályozza a vashiányt, de a fiatal kutyánál és a vemhes szukánál ez az egyensúly kétséges. Vashiány csak fokozott szükséglet, csökkent felszívódás v. a kettő kombinációja következtében alakul ki. A növekvő kölyköknek, ill. azoknak a kutyáknak, amelyeknek vért kell újratermelniük, naponta és testtömegkilogrammonként 2,6 mg vasra van szükségük. (Felnőtt állatok számára ennek a fele is elegendő.) Mivel a vasfelesleg felszívódás nélkül távozik a szervezetből, célszerű az előírt mennyiséget adagolni a kutyának. Kimutatták, hogy a májban, a szívben, az izomban, a szójababban, a szervetlen sókban jelen levő vas a kutya számára könnyen felhasználható a spenótban, a véres készítményekben, a búzában, a zabban és az élesztőben jelen levő vas viszont kevésbé hatékony.
A réz a vérképzéssel kapcsolatos szövetsejtek néhány enzimrendszerében lényeges; megállapították, hogy fontos szerepe van a vérszegénység megelőzésében. A táplálékban a réz a vas jelenléte nélkül is felszívódik ugyan, de elegendő haemoglobin nem képződik. A különböző élelmiszerekben levő réznek csak mintegy 5%-a szívódik fel és marad vissza a kutya szervezetében; legfőbb tárlószerve a máj, kiválasztásának leggyakoribb útvonala az emésztőrendszer. A rézhiány néhány állatfajnál csontbetegség formájában jelentkezik; megfigyeltek abnormális csontképződést, könnyen törő csontokat, megnagyobbodott ízületeket. A rézhiánnyal kapcsolatos tanulmányok arra utalnak, hogy az ebek csontlágyulása a kalcium-foszfor és a D-vitamin normális adagolása mellett is kialakulhat; a réznek tehát fontos szerepe lehet a normális csontképzésben csakúgy, mint a C- és az A-vitaminnak. A kutya hiányos pigmentációját rendszerint rézhiánynak tulajdonítják; a rézhiány elváltozást okoz a bőrben, a szőrtüszőkben: a beteg kutyák szőre érdessé, fakóvá válik. A felnőtt állatok napi szükséglete 0,167 mg testtömegkilogrammonként, a kölyköké ennek kétszerese.
Cinkre ugyancsak szüksége van a kutyának, specifikus minimumáról azonban még keveset tudunk. A szervezet minden sejtjében megtalálható; különösen sok van a szem, a bőr, a máj és az ivarszervek sejtjeinek magjaiban. A vérben minimális mennyiségben mutatták ki, és bár jelenlétéből lényeges következtetéseket nem lehet levonni, feltehetően szükség van rá a szervezet néhány enzimrendszerének optimális működéséhez. A kevés cinktartalmú eleségen tartott állatok lassan növekednek, lesoványodnak, szőrzetük megritkul. A túlságosan nagy kalciumtartalmú táplálékok is cinkhiányt okozhatnak. Ha gondatlanul járunk el a táplálékkiegészítő kalciumadagolás során, elősegíthetjük a cinkhiány okozta betegségek kialakulását. Egyes tanulmányok szerint a cink az állatok sebgyógyulását is elősegíti, s feltételezik, hogy részt vesz a szervezet fehérjeszintézisében. A cinkhiány lesoványodással, hányással, kötőhártya-gyulladással, szaruhártya-gyulladással, lassú növekedéssel járhat. Bőrkárosodást főleg a hason és a végtagokon észleltek. Hozzájárulhat a cinkhiány a vesekő képződéséhez is. A felnőtt kutyának napi cinkszükséglete testtömegkilogrammonként 2,5 a növekedésben levő kölyköké pedig 5,1 mg.
A kutya jódigénye minimális; a felnőtt ebeknek testtömeg-kilogrammonként 0,035 mg, a növekedésben levő kölyköknek pedig 0,07 mg jódra van szükségük. A túl sok jód mérgező hatású, felszívódását a pajzsmirigy (» Belső elválasztású mirigyek) hormonja befolyásolja; ha kevés a jód a szervezetben, jódszegénység alakul ki. Az újszülött kutyák pajzsmirigy-elégtelensége megnövekedett pajzsmirigyben, szőrhiányban, ált. gyengeségben nyilvánul meg. Súlyosabb esetben a magzat halva születik. A jódhiányos szukától világra jött kölykök pajzsmirigye, sőt néha a csecsemőmirigye és a lépe is megnagyobbodhat. A jódhiányban szenvedő felnőtt kutyák szőrzete hiányos, fogynak, csontozatuk néha gyengén meszesedik. A nőstény, ill. a kan terméketlenségéért is olykor a jódhiány a felelős.
A kobalt a B12 vitamin molekulájának szerves részét alkotja. A kutya számára fontos ásványi anyag, hatékonnyá teszi és serkenti a haemoglobin termelését, ezzel elősegíti a vérképzést. Pontos szerepe a testszövetekben még nem teljesen tisztázott; szükséges mennyisége olyan kicsi, hogy valószínűleg a szervezet vegyi folyamatainak szabályozásában hasznosul. Felszívódása csökken, ha etetés után kapja az állat; ált. a helyesen táplált kutya eledele elegendő kobaltot tartalmaz. A felnőtt kutyának naponta testtömegkilogrammonként 0,056 mg kobaltra, a növekedésben levő kölyöknek ennek a duplájára van szüksége.
A mangán több enzimatikus folyamatban is fontos szerepet játszik; a vizsgálatok kimutatták, hogy a megfelelő csontképződéshez, a csontnövekedéshez szükséges, és lehetséges, hogy meggyorsítja a csontokban a foszfátenzim-aktivitást. A mangánhiány ált. nem okoz különösebb problémát, de külföldön ált. gyakorlat, hogy ezt az ásványi anyagot kis mennyiségben hozzáadják az élelmiszeradagokhoz. A felnőtt kutya 0,11, a növekedésben levő kölyök 0,22 mg mangánt kaphat naponta és testtömegkilogrammonként.
A molibdén minimális mennyisége számos emlősállat szövetében megtalálható; szüksége van rá bizonyos baktériumok növekedéséhez. Hiányát kutyafélékben ez ideig még nem írták le, de bizonyos jelek arra utalnak, hogy - mint lényeges ásványi nyomelemet - az eb táplálékának molibdént is tartalmaznia kell.
A fluor a csontokban és a fogakban található, részt vesz a csont felépítésében és a fogzománc képződésében. Némiképp akadályozza az eb fogainak szuvasodását.
A szelénre valószínűleg mikromennyiségben van szükség ahhoz, hogy megakadályozza a táplálékok okozta májelhalást. Az anyagcserében betöltött szerepe ismeretlen. Az 5-40 milliomod rész szelént tartalmazó táplálékok viszont mérgező hatással lehetnek az állat szervezetére.
Az állati testben a kén az aminosavak (cisztein, metionin) alkotórészeként van jelen; számos enzim is tartalmaz ként, amelyre nyilván szükségük van a kutyáknak is, feltételezhetően ezt a kéntartalmú aminosavak szolgáltatják. A kénhiány következményeit nem nagyon tanulmányozták.
