Orsóférgesség.
Orsóférgesség.
A kutya egyik leggyakoribb és legtöbb kárt okozó betegsége. Főleg a néhány hetes tenyészetekben felnövő kiskutyák fertőződhetnek orsóférgekkel.
Az orsóférgek (Toxocara) 6-18 cm hosszú, merev, két végükön elhegyesedő, hengeres testű élősködők. Színük sárgásfehér. A nőstények petéi a kutya bélsarával kerülnek a külvilágra, ahol a petékből lárvák képződnek. A vastag burkú peték hosszú évekig is életben maradhatnak, a hőmérséklet változásokkal szemben rendkívül ellenállók.
A kölyökkutyákat főleg szopós korukban fenyegeti a fertőzés veszélye, mert a látszólag egészséges anyakutyák féreghordozók lehetnek, és testápolás közben a végbelük tájékára tapadt bélsármaradványokkal beszennyezhetik saját szőrüket, valamint csecsbimbójukat, így a kiskutyák is könnyen bélférgessé válhatnak, de az is előfordulhat, hogy a magzatok már az anyaméhen belül megfertőződnek.
A kutya bélcsatornájában kialakuló orsóférgek számuknak megfelelő súlyosságú és többnyire mechanikai természetű elváltozásokat okoznak. A bél nyálkahártyája hurutos lesz, kipirosodik, itt-ott tűszúrásnyi vérzések is keletkezhetnek. Ha túl sok az orsóféreg, eldugaszolhatják a bélüreget, ezáltal bélelzáródást okozhatnak. A bélférgek mérgező hatású anyagokat is termelnek, amelyek kellemetlen idegrendszeri tüneteket válthatnak ki a kölykökben. Az erősen fertőzött kiskutyák növekedése lelassul, és ebben az állapotban különösen fogékonnyá válnak a különféle » fertőző betegségek iránt. Étvágyuk változó, gyakran van hasmenésük, székletükben sokszor orsóférgek is láthatók. Szőrzetük borzassá, fénytelenné válik, ápolatlan benyomást kelt; hasuk gyakran megduzzad, lazán, ernyedten lelóg.
Bár az ~ ritkán vezet elhulláshoz, ennek ellenére már az enyhébb fertőzés is károkat okozhat a kiskutyában; gyakran egy-egy állomány, ill. az alom valamennyi egyedét érinti.
Úgy tűnik, 4-5 hónapos korukon túl a kölykök ellenállóvá válnak az orsóférgekkel szemben; komolyabb fertőzés ilyen korban már nem fordul elő, sőt ha addig orsóférgesek is voltak a kiskutyák, ekkorra már kikerülnek a szervezetükből ezek az élősködők.
Az ~ ellen kitűnő gyógyszerekkel rendelkezünk, bár a védekezést megnehezíti az a körülmény, hogy a peték a kémiai és hőhatásokra alig reagálnak, elpusztításuk nem könnyű feladat. Ált. tapasztalat, hogy a szárazság sok petét elpusztít, de nem oldja meg végképp a problémát; a legtöbb fertőtlenítőszer hatástalan a petékkel szemben, főleg azért, mert a nőstény orsóférgek naponta több ezer petét termelnek, amelyek hosszú évekig megőrzik fertőzőképességüket.
Az orsóférgek életciklusa:
A kutya lenyeli a Toxocara canis, az orsóféreg petéjét vagy lárváját (1): ezek a gazdaállat szöveteiben vándorolnak (2), és bejutnak a vesébe. Ha vemhes szuka fertőződik meg, akkor a vemhesség különleges körülményei által aktivizált lárvák többnyire behatolnak a magzat szöveteibe (3), és beveszik magukat annak bélrendszerébe. A kölykök születésük után is megfertőződhetnek ilyen élősködőkkel az anyatej révén (4). A felnőtt parazita petéi a kölykök és az anya ürülékével kikerülnek, s azok, amennyiben megeszik az ürüléket, ismét fertőzhetnek (5).
Vagy ha a lárvák nem maradnak a bélben, hanem kikerülnek a szabadba a széklettel, más gazdaállatot is találhatnak, melyben kifejlődhetnek és petéket rakhatnak le. Ezek nem jelentenek veszélyt, mivel csak rövid időt töltenek a gazdaállat külsején, amíg meg nem érnek.
