Puli.
Puli.
A magyarok ősi pásztorkutyája; minden bizonnyal már a legrégibb időkben is terelő eb volt, ám ez minden, amit származásáról biztosan tudunk. Nem lehet pontosan kideríteni, hogy mikor és, hogyan került a pásztorok mellé.
Elképzelhető, hogy az ősmagyarokkal érkezett Magyarország területére, még a honfoglalás idején. Mindenesetre Ázsiában, a Himalájától É-ra elterülő síkságokon ma is terelgetnek többé-kevésbé ilyen jellegű kutyákkal. Ha alaposabban szemügyre vesszük a » tibeti terriert v. a » lhasa apsót, azt látjuk, hogy mindkét fajta, de különösen a tibeti terrier igencsak hasonlít a ~ra. Ilyen alapon nem is kell túl sok fantázia hozzá, hogy úgy véljük, hogy a ~ valóban Ázsiából származik, és onnan hozták magukkal a magyarok ősei. Rokonjelleget mutat az orosz és a » lengyel alföldi pásztorkutya is.
Az első komolyabb dokumentum - egy rajz és egy írásos emlék - az 1700-as évekből maradt ránk; ezek arról tanúskodnak, hogy a magyarok ősi terelő pásztorkutyája lompos szőrű, kis termetű eb volt. Ez az állat minden bizonnyal a ~ lehetett; nevével azonban csak jóval később találkozhatunk. Akkoriban a lehető legváltozatosabb színekben pompázott, ami arra utal, hogy a régebbi időkben a pásztorok nem sokat törődtek a küllemével; de, érthető módon, annál többet adtak belső tulajdonságaira, munkakészségére, alkalmazkodóképességére, vérmérsékletére. Szerencsére ez a szemlélet mind a mai napig érződik a fajtán.
A ~t az 1900-as években fedezték fel újra, mégpedig furcsa ellentmondásként éppen akkor, amikor a pásztorok mellett megszűnt v. megszűnőben volt mindennapos munkájuk. Lelkes tenyésztők karolták fel a fajtát, kiváló szakemberek irányították tenyésztését; kialakult a fajtatiszta ~ modern formája.
Feltehetően mindig a terelés volt az erőssége, de őrző szolgálatra is megfelelt. Jól dolgozott a gulyás és a juhász mellett. Nemegyszer előfordult, hogy még a szilaj bikát is megfékezte. Ilyenfajta eredményes tevékenysége inkább "csavaros észjárásán" és gyorsaságán, fürgeségén, ügyességén múlott, mintsem az erőszakon, hiszen a ~ meglehetősen kis termetű kutya. Régi leírások szerint szívesen ment a vízbe is; a zsombékos, sásos, süppedékes helyeken bitangoló jószágot - rendszerint juhot - nagy buzgalommal terelte vissza. Ezért vízi kutyának is nevezték. Teljesített pusztai, tanyai küldöncszolgálatot is. A pásztor parancsára üzenetet is vitt.
A terelést többnyire csaholva végezte; ezzel is "biztatta" a jószágot, de be lehetett tanítani ún. csendes hajtásra is. Nemcsak a jószág terelése, hanem a ház őrzése is komoly hivatása volt egykor a ~nak. Igaz, rendkívüli ébersége manapság a városi lakásban inkább kellemetlen, mint hasznos; tanyán, majorságokban azonban éppen ezért a tulajdonságáért becsülték. Alkalmasnak tartják továbbá szárnyasvad, nyúl elfogására, keresésére.
Napjaink ~ja - legalábbis ami használatát illeti - lényeges átalakuláson ment keresztül; manapság a juhászok és pásztorok inkább a » mudit, a » pumit és a különböző korcs kutyákat használják terelésre, nyájőrzésre; a ~ pedig beköltözött a városi lakásokba, kertes házakba, a villanegyedekbe. Kedvenc lett a nagyszerű pásztorkutyából.
Mo. határain túl is fogalom a ~; mint ősi magyar fajtát, a világ szinte minden részén meghonosították. Magyar pásztorkutya klubok (és ezen belül ~klubok) működnek Egyiptomtól Kanadáig, Svédországtól Japánig. Nem véletlenül; a ~ legendásan intelligens, bátor, rettenthetetlen, energikus, mozgékony, sohasem lusta állat. Hihetetlenül tanulékony. Hűségét, alkalmazkodóképességét, "temérdek eszét" a magyar klasszikus remekírók sok-sok novellában örökítették meg. Arányos testű, közepes nagyságú állat. Ékessége különleges szőrtakarója, amely lehet: szalagos, zsinóros jellegű, nemezes, gubancos. Dús szőrzettel borított gömbölyű feje "egybeforr" testével, mert nyaka a hosszú szőrzet miatt szinte eltűnik. Arcorri része némileg rövidebb, mint az agykoponyai rész, orrháta egyenes, orrtükre eléggé nagy, fekete. Szeme sötétbarna, értelmes tekintetű. Füle széles, lelógó, szinte észre sem lehet venni. Háta erős, feszes, ágyéka rövid, egyenes. Farka az ágyéktájékra kunkorodik vissza, hosszú szőrzet borítja, ezért szinte beleolvad a far szőrzetébe. Végtagjai egyenesek, párhuzamosak, jó izomzatúak. Színe fekete, fehér, fakó és a szürke különböző árnyalatai. A kanok marmagassága 40-44, a szukáké 37-41 cm; a kanok testtömege 13-15, a szukáké 10-13 kg. (l. I14., 115. és 116. színes fénykép)
Fekete puli
Fehér puli
Fekete puli
Fakó puli
