Sarplaninai juhászkutya
Sarplaninai juhászkutya
(Sarplaninac). Jugoszláv fajta, eredete meglehetősen bizonytalan, kialakulásának időpontját a legtöbben a mongol invázió idejére teszik. Nevét a Jugoszlávia DK-i részén húzódó Sarplanina hegyvidékről kapta. Egész története arra vall, hogy kemény iskolákon ment keresztül, hiszen elsőrendű feladata a nyáj farkasok elleni védelme, őrzése, a birkatolvajok és a ragadozók üldözése volt. Kiegyensúlyozott, rendkívül nyugodt, de harcias, félelmetesen verekedő eb. Gazdájához ragaszkodik; hűséges, megvesztegethetetlen; idegenekkel szemben bizalmatlan.
Küllemét tekintve tekintélyt parancsoló jelenség. Nagy csontú, erőteljes, izmos állat. Koponyája domború, arcorri része nem túl hosszú, állkapcsa hatalmas, fogazata erőteljes. Mélyen ülő, mandulavágású szeme meglehetősen melankolikus tekintetet kölcsönöz arckifejezésének. Füle V alakú, középhosszú, lelógó, rövid, sűrű szőr borítja. Háta egyenes, széles, nem túl hosszú, mellkasa mély, szügye széles és izmos, hasa enyhén felhúzott. Végtagjai erőteljesek, egyenesek, mancsa nagy, ovális, zárt. Farka hosszú, legalább a csánkig ér, kard alakú, a tövénél erős, vége felé vékonyodó. Szőrzete - mint ált. a zord időjárás viszontagságainak kitett pásztorkutyáké - hosszú; egyszínű kutya: minden árnyalat megengedett, a fehértől a majdnem feketéig és sötétbarnáig. A legkedveltebb az acélszürke és a sötétszürke. A kanok marmagassága 55-65, a szukáké 54-62 cm; testtömege 30-45 kg (1. 120. színes fénykép).
Sarplaninai juhászkutya
