Szakállas collie
Szakállas collie
(Bearded Collie). Származása ismeretlen; egy régi leírás azonban utal lelógó fülére, amely egyértelműen megkülönbözteti a többi felálló fülű collie-tól. A fajtát az Angol Kennel Klub csak meglehetősen későn, 1944-ben ismerte el. Egészen a XX. sz.-ig magasföldi collie-ként emlegették, s nyájak, valamint csordák őrzésére egyaránt előszeretettel alkalmazták. Némiképp hasonlít az óangol pásztorkutyára, de a szakirodalom kimutatta, hogy a ~ jóval tősgyökeresebb fajta.
Rendkívül önálló, éber, élénk, jó természetű kutya. Koponyája lapos és széles, az arcorri rész eléggé hosszú, stopja (» Arcorri hajlás) mérsékelt. Szemei nagyok, kissé távol vannak egymástól. Füle közepes nagyságú, lelóg, a tövénél kissé fölemelkedik. Háta egyenes, ágyéka erős, mellkasa mély. Végtagjai izmosak, erőteljes csontozatúak. Farka közepesen hosszú, a végét visszahajlítja; figyelő, ill. izgalmi állapotban fölemeli. Az aljszőrzet dús, lágy, a fedőszőr kemény, erős, sima; pofáját hosszú szakáll borítja. Színe palaszürke v. rőtessárga, továbbá a szürke minden árnyalata, barna és homokszínű, a skót juhászkutyák fehér jegyeivel v. anélkül. A kanok marmagassága 53-56, a szukáké 51-53 cm; testtömege 30 kg (l. 131. színes fénykép).
Szakállas collie
