Scheria
Scheria, Σχερια, az a mesebeli sziget, a hol Odysseus jótevői a phaeaxok (Phaeaces) a legnagyobb boldogságban a legmintaszerűbb társadalmi életet élték (l. Hom. Od. 6. 7. és 8. énekeit). Semmi kétség, hogy Homerus a phaeaxokra vonatkozó tudását a mythusból vette; mint már a név eárulja (ϕαιος a leáldozó napnak, a félhomálynak jelzője), ezek a phaeaxok a vallási képzeletben eredetileg a Nyugat lakóit, a megholtakat jelentették, a kik valamely világvégi szigeten folytatták örök boldogság között további életüket. Ilyképen S. szigetének képezte az Elysiuméval egy körbe tartozik; a különbség kettejök között csak az, hogy az előbbinél erősebb mértékben látjuk érvényesülni a törekvést: a phantasia szüleményét utóbb a valóság szinében és feltételei között bemutatni. Homerus leirásai még eléggé elárulják ugyan az egész gondolatkörnek mythikus eredetét (l. különösen Alcinousnak külvilágtól elzárt, magasbástyájú palotáját, melyet jellemzően örökéletű érczkutyák, Hephaestus művei, őrzenek; továbbá Alcinous kertjét, melynek gyümölcsfái a tél és nyár váltakozását nem ismerik, mert friss gyümölcscsel minden időben szolgálnak: Od. 7, 81 skk.); de azért már Homerusnál sem hiányzanak a S. hollétét és a phaeaxok kilétét történetileg és geographiailag magyarázni akaró rationalistikus feltevések (l. különösen az Od. 6. énekének elejét, a hol a phaeaxok előbbi lakóhelyéről (‘ϒπερειη-ről, szomszédjaiknak a cyclopsoknak rablótámadásairól, a Ναυσιϑοος alatt rendezett kivándorlásról stb. van szó). Ennek a régi rationalizáló hajlamnak végső eredménye azután az a nézet, a mely (már legalább is Thucydides kora óta, 1, 25 és 3, 70) S.-t Corcyrával azonosította, a phaeaxokat Corcyra őslakóinak vette. – A phaeaxok társadalmi életéről rajzolt kép, melyet Homerusban találunk, bizonyos szempontból rendkívűl érdekes. Nyilvánvaló ugyanis itt a költőnek az a törekvése, hogy saját korának politikai és társadalmi viszonyait lehetőleg idealizált formában bemutassa, illetőleg hogy egyenesen ama viszonyoknak ideálját megalkossa. Aristocratikus minta állammal találkozunk tehát itt a phaeaxok birodalmában, a hol a fejedelemnek és az előkelőknek személyeit ellentmondás nélküli tisztelet veszi körül, a minek következtében azután a nép szorgalmas, gazdag és megelégedett, míg a királyi udvarnak termei zenei és gymnastikus mulatságoktól hangosak. A mintaállam elkészítésének vágyát, az államregénynek gondolatát a görög irodalomban az Odyssea e leirásainál látjuk először felbukkanni. A legszebb államról és társadalomról festett képnek pendantja sem hiányzik, melyek a vad cyclopsoknak, a phaeaxok ősellenségeinek, rendezetlen, törvény nélküli viszonyai szolgáltatnak. V. ö. az itt ismertetett egész felfogásmódra nézve E. Meyer, Gesch. des Alterthums, 2, 401. l. következő helyét: «A phaeaxokat, kik a mythologiában eredetileg a ködországnak (az alvilágnak) lakói, a hová Odysseus távozni kényszerült s a honnan váratlanúl visszatért, később békés hajósnéppé változtatták át, kit egy aristocrata minta-államban nagy vígság között boldogan élnek.» H. GY.
