FANOS
FANOS, (fan-os) mn. tt. fanos-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Kinek fana van; a mi fannal benőtt. Fanos leány, legény. V. ö. FAN. 2) Szőrös. Fanos ebnek gubás eb a társa. (Km.). 3) Mondják a növények gyökeiről, és némely földi terményekről, melyek rostosak, s mintegy hajat, szőrt eresztenek. Fanos répa.
