GORDON
GORDON, (gor-d-on, rokon vele a hellen χορδη, latin chorda) fn. tt. gordon-t, tb. ~ok. 1) Nagy hegedű, melyen a legvastagabb, s legmélyebb hangokat játszák. Máskép, de a nagyságra nézve némi módosulattal: brúgó, bőgő, barbora, koboz. Legmélyebb a gordon vagy brugó, utána jön a bőgő, következik a gordonka vagy barbora, végre a koboz. 2) Festő bogács, vadsáfrány. (Carthamus tinctorius).
