KEGY
KEGY, (V. ö. KE gyökelem, rokonságait l. itt alább); fn. tt. kegy-et, harm. szr. ~e. Éles ë-vel mind a gyökben, mind származékaiban, mely az ö-ző tájbeszédben sem szokott rendszerint ö-vé változni, pl. „Hónap lögyenek a kegyelmötök vendégei“ (a XIII. mese végén Kriza J. gyüjteményében); hanem inkább i-vé, mind ehez közelebb álló, pl. a XV. mese végén: „Hónap lögyenek a kigyelmötök vendégei.“ S Magyarhon legnagyobb részében is a nép kigyelmed-et mond. A ked szónak lágyított gyöngéd módosítása, miért is jelenti a ked-nek vagy kedély-nek leggyöngédebb, legnemesebb kihatását. Különösen a) Ez emberi, kivált női kedélynek azon tulajdonsága, mely az egész testtartáson, taglejtéseken, arczvonásokon, és beszéden bizonyos szelíd, fínom, nemes, és szeretetet igénylő gyöngédséggel ömlik el. A kegy a sziveket lágyító és vonzó kedélynek sajátja, mit a hellen a szeretetet jelentő Χαρις szóval fejez ki. Innen a kegyszüzek (Χαριτες), a fínom, gyöngéd, részvevő, nemes érzelem jelképei. Rokon vele a német Gnade, régi német genade, ginada, kinada, és a hellen γηϑεω, honnan γηϑος (kedv), latin gaudeo, gaudium, a magyar kéj, ged, gedél. 2) Az imént lefestett kegynek működése, kihatása, vagyis gyöngéd, fínom, nemes, emberi szeretetből eredő részvét és hajlandóság, melyet valaki mások iránt kitüntet, s azokkal jót tesz, kedvöket teljesíti. Kegyébe fogadni, kegyére méltatni, kegyekkel árasztani valakit. Kegyből kiesni. 3) Másod személyi raggal: kegyed (egy személyhez), kegyetek (több személyhez), müveltebb szólítási czím az alsóbb nyelvben divatos ,maga‘, ,magok‘ helyett. Idvezlem kegyedet. Mint van kegyed? Mint van (nem: vannak) kegyetek? Isten kegyeddel vagy kegyetekkel. V. ö. KEGYELMED. A szinte divatba jött ön, önök, inkább férfias, komoly, s gyöngéd részvét nélküli, a kegyed pedig némi vonzalmat és tiszteletet tanusitó megszólítás.
