RÓ
RÓ, (= rov v. rav) áth, ragozva: rovok, rósz, rovunk, rótok; első m. rovék, rovál stb. másod m. ró-ttam, ~tál, ~tt, v. rovott, jöv. rovand, par. ~j, htn. ~ni, részes. rovó. Önhangzón kezdődő ragok (és képzők) előtt, mint látjuk v hangot vesz közbe, midőn a hosszu ó röviddé válik; de vannak esetek az ellenkezőkre is, pl. róvja, róvjam, róvjuk, róvjátok, róvtam, róvtál és róvtad, róvta, róvtuk, róvtátok, róvni; de ezekben a v mindenütt el is maradhat. 1) Éles eszközzel bizonyos kemény testen metszést teszen, hézagot, vonalat vés belé; különösen jegy gyanánt metsz be valamit. Betüket, számjegyeket róni a fa derekába. Nevét beróni a gyürübe. Botra felróni a gabnakeresztek számát.
„Rója fel a réz fokosom nyelére,
Hány itcze bort ittam én meg hitelbe.“
Hány itcze bort ittam én meg hitelbe.“
(Népd.).
2) A székelyeknél Szabó Elek, és Incze József szerént a fákat fejszével vágja ketté halkonként (hajkonként). 3) Az adózásnak, tartozásnak számát menynyiségét följegyzi és kiveti. Felróni az adózók vagyonát. „Hogy minden uraknak jószága meghrótassanak.“ Levél 1546-ból (Szalay Ág. 400 m. 1.). Nagy adót róni valakire. Tartozását leróni, kifizetés után mintegy a rovásról letörleni. Régente személyre is áthatólag: „Kermecz-Bányáth (Bányátt azaz Bányán) elkezdék róni elészer az birót, az után az tanácsot.“ Levél 1542-ből. (Szalay Ág. 400 m. l.). 4) Átv. valakit megróni, am. bizonyos csiny, kihágás miatt megfeddeni; valamit felróni valakinek, am. betudásul följegyzeni; emlékezetbe, szivbe róni valamit, bizonyos tudatot vagy érzelmet megőrizni. Régebben mind némely ragozásai, mind származékai o helyett a önönhangzót vőnek föl, mint a régies ravás (= rovás) ravó (= rovó), s a ma is divatozó ravatal. „Ez elmulth szüretben peniglen Gabriel ispán megravá hegyönket“ (t. i. szőlőhegyünket). Levél 1551-ből. (Szalay Ág. 400 m. 1.).
Egy értelmü vele az ort, ortó, orló (olló) szók fordított gyöke or, melyhez ismét rokon az éleshangu ir, honnan irt, nyír, nyirkál, nyirbál erednek. Egyezik vele közelebb a régi német Rune, svéd runa, melyeket Adelung s több más nyelvészek a ,raunen’ német szótól származtatnak, vagy legalább azzal rokonítnak, a mennyiben az ezt is jelenti: schneiden, einschneiden, tehát kétségtelenül a magyar ,róni’ ,rovás’ szókkal egyeztethető. Ide tartoznak több más nyelvekben általán azon rovásra, ortásra, karczolásra s hasonló fogalmakra vonatkozó szók, melyekben r az alaphang; mint legközelebb a mongol ira-khu (Furchen ziehen, serschneiden); arta-khu, (franczia ronger); továbbá a szanszkrit rad (brechen, spalten), persa randi-dan (radere, scabere), randah (instrumentum, quo fabri lignarii radunt vel laevigant – ródaló fejsze –), latin rado, rodo, aro (arare), hellen ρασσω, ρινεω, αροω, góth aran (= latin arare), art (= aratio), ardhr (= aratrum) stb. V. ö. RO, gyök, 2).
