SZECSKA
SZECSKA, fn. tt. szecská-t. Apróra szegdelt, metélt szalma, mint barmok eledele; különösen, a rozsnak zsupszalmája, melyet zabbal keverve lovaknak, juhoknak adnak; a magyar kocsisok gúnyos nyelvén: tót zab. Szecskát vágni. Szecskával vegyíteni a zabot.
E szó közös a szlávokkal, valamint gyöke is, mert a magyar szeg, a szláv szeká, és latin secat egyértelmüek. V. ö. SZEG. A szecska szabályszerű hangrendben szecske, honnan szecskevész nép, am. csiribiri hitvány gyülevész nép. Eredetileg szegcse szekcse, mint a szök igétől szökcse, szökcső, átvetve: szöcske szöcskő, sőt mondják ezt is: szecskó. Igy lett zsákcsó helyett zsacskó, hágcsó helyett hácskó, háskó stb.
