TARLÓ
TARLÓ, (tar-ol-ó) fn. tt. tarlót. Az általános magyar nyelvben, sőt régibb magyar munkákban is, mint Molnár Albertnél, am. lekaszált, learatott, levágott fűnek, nádnak, gabonának stb. földben maradt csonka szára. Búza-, árpa-, zabtarló. Kukoriczatarló. Nádtarló, kákatarló. Letiporni, fölhasítani a tarlót. Tarlóra hajtani a barmot.
„Ne menj rózsám a tarlóra,
Gyönge vagy még a sarlóra.“
Gyönge vagy még a sarlóra.“
| (Népdal). |
Árva vagyok árva, mint a nyári tarló.
| (Népd.). |
E szónak törzsöke tehát tarol, melynek részesülője szenvedő értelemben vétetik, azaz, oly valami, amit letaroltak; hasonló alkatuak: legelő amin legelnek, kaszáló, amit kaszálnak, szántó, amit szántanak stb. Tájdivatos kiejtéssel: talló v. tarró, taró, mint sarló, salló, sarró. Az oszmanli törökben Vámbéry szerént tarla am. szántóföld. Megengedjük, hogy a magyar ,tarló’ Vámbéry azon idézete után is: „rus Bissenorum, quod vulgo dicitur Besseneu thorlou“, régen szántóföldet jelenthetett, de ezen jelentés, legalább tudtunkra, ma már a magyar élő nyelvben nem létezvén, még régibb szótárainkban, pl. Molnár Albertében sem találtatván, mind ama régi thorlou, mind az oszmanlï török tarla inkább a mongol-kalmuk tarja v. tarjan szóval rokonítható, mely am. gabona, és szántóföld (Kowalewszki, Jülg), és e nyelvekben több társa és származéka is van, pl. tari-khu (semer; labourer une terre, mely tehát legalább gyökben inkább a termel-ni igéhez hasonlít), tarja-csi (földmives) stb. S ezekkel egyezik a csagataji tarik (szántóföld), tari-mak (magot vetni), tarandsi (földmíves). Sőt tarla szó Zenker szótárában egy helyütt arab szónak van jelezve (elif nélkül), e szerént „Besseneu thorlou“ arab-török kifejezés is lehet.
