álom
álom: Az antik felfogás szerint ~ban az ember kapcsolatba kerülhet az istenek világával, a szellemekkel, s nemegyszer a jövendőt is megtudhatja v. felfoghatja a titkos dolgok értelmét (® alvás). Az izr.-k is úgy tekintették az álmot, mint jövendölést (Ter 37,5–10; 40; 41; Bír 7,13 kk.; Eszt 1,1 kk.; 10,3b; 2Mak 15,12; Dán 2,1; 4,2), mint elrejtett igazságok kinyilatkoztatását (1Sám 28,6.15; Jób 4,12–21), de ezen túlmenően Isten figyelmeztetéseként is értelmezték (Jób 7,14; Bölcs 18,17; Mt 27,19). Lélektanilag csak elvétve magyarázták (Préd 5,2; Iz 29,8). A MTörv 13,2 óva int azoktól a próf.-któl és ~látóktól, akik Izr.-t félrevezetik, és így okai Jahvétól való elpártolásának (vö. Sir 34,1–8). Jer 23,15–18; 29,8 kk. korholja azokat a próf.-kat, akik a maguk álmait Isten szavaként hirdetik. Mindamellett Jahve olykor ~ban nyilatkoztatja ki magát a próf.-knak (Szám 12,6; Dán 7,1; Jo 3,1). Egyébként is az álmot Jahve látogatásaként értelmezték (Ter 20,3; 28,12; 31,10 kk.; 1Kir 3,5; Mt 1,20; 2,12 kk. 19.22). – Mivel az ~ homályos, azért csak a „bölcsek” (Ter 41,8), azaz – antik felfogás szerint – a jósok és varázslók (Kiv 7,11.22; Dán 2,2; 4,3; 5,15) tudják őket megfejteni. Izr.-ben tilos volt mindenféle varázslás és jövendőmondás (Lev 19,26; MTörv 18,10), és az ~ értelmezése Jahvéra tartozott (Ter 40,8; 41,16; Dán 2,28), Isten adományának számított (Dán 1,17), az Isten lelke sugallta (Ter 41,38; Dán 4,5 kk. 15; 5,11.14). ® kettős álom.
