ének
ének, dal: A héb. sír széles körben használt, tág értelmű kifejezés volt (vö. a magyar ének szóval). Izr. fiai, akik igen szívesen énekeltek, gyakran hangszeren is kísérték az ~et (Ter 31,27; Iz 23,16; 30,29; Ám 6,5). Az ÓSz a sok vallásos ~en kívül több profán ~et is megőrzött. – 1. Profán énekek. Első helyen az ún. munkadalokat kell megemlíteni. A Szám 21,17 kk. egy kúténeket tartalmaz, amelyet vsz. a kút ásásakor énekeltek; ez arra enged következtetni, hogy a forrásvizet nagy becsben tartották és különös, csaknem mágikus erőt tulajdonítottak neki. – Magától értetődik, hogy amikor a termést betakarították, aratáskor, szüretkor, csépléskor és szőlőtaposáskor, ill. sajtoláskor az ~nek fontos szerep jutott (Bír 9,27; 21,21; Iz 9,2; 16,10). De – épp ilyen alkalmakkor – megvolt a veszélye, hogy a mulatozás elfajul; ezért emeltek szót a próf.-k az ilyen ~ek ellen (Iz 5,11 kk.; Ám 6,4 kk.). – Különösen a jegyesség és a menyegző szolgáltatott alkalmat a vigadásra (Jer 16,9; 25,10; 33,11). Elsősorban az ® Énekek énekére kell itt hivatkoznunk, amely eredetét tekintve biztos, hogy szerelmi énekek gyűjteménye volt; egy részüket menyegzőre írták és a menyegző alkalmával elő is adták. – Nagyon elterjedtek voltak a különféle őrdalok is; átvitt értelemben a próf.-k szerepére utalnak (Zsolt 130; Iz 21,11 kk.; 52,8 kk.; 62,6 kk.; Hab 2,1–3). – A gúnydal annak volt a jele, hogy valaki szóbeszéd tárgya lett; ha egy-egy személyről volt szó, zömben gúnyos mondások, ha közösségről, akkor inkább gúnydalok keletkeztek. A társadalmi élet szempontjából ugyanazt a szerepet töltötték be, mint amit később a próf.-k fenyegető jövendölései; az ókori K-en ui. meg voltak róla győződve, hogy a szó ereje valóságformáló (vö. Szám 21,27–30; Iz 37,22–29; 44,9–20; 47). – A temetési szertartások sorában kiemelkedő szerepe volt a siratásnak, a ® siratóénekeknek; ezeket „hivatásos” ® siratóasszonyok (Jer 9,16 kk.) v. a rokonok, ill. a barátok énekelték elő (2Sám 1,17; 3,33 kk.). Ironikus volta miatt külön említést érdemel Bábel királyának siratója (Iz 14,4–21). – Mint Egyiptomban és Mezopotámiában, Izr.-ben is tartottak a királyok ® énekeseket (2Sám 19,36), akik ünnepi alkalmakkor király- és főleg győzelmi dalokat adtak elő (1Sám 18,6 kk.; Zsolt 45; vö. Kiv 15; Bír 11,34; 16,23 kk.); a legjelentősebb harci dalt, ill. győzelmi éneket a Bír 5 őrizte meg számunkra. – 2. Vallásos énekek. Első helyen a 150 ® zsoltárt felölelő kanonikus ® Zsoltárok könyvét (Zsolt) kell megemlíteni. Nem fér hozzá kétség: a zsoltárokat nagyon korán felhasználták kultikus célokra. Minthogy az ÓSz-ben nem lehet a profánt és a vallásost világosan elhatárolni, nehéz a zsoltárokon belül bizonyos részeket tisztán profánként elkülöníteni. A Zsolt 5 kv.-re osztása minden bizonnyal a Pentateuchushoz igazodásra, ill. a zsoltárok kultikus szerepére vezethető vissza. A mai bibliamagyarázók a zsoltárokat formai és tartalmi szempontok alapján különféle csoportokra, műfajokra osztják. Ezzel az ÓSz különféle ~ fajtáinak megkülönböztetését és felismerését is megkönnyítik. Még ® canticum, ® himnusz.
