őrangyal
őrangyal: I. Az ÓSz-ben. Az igazak tapasztalták, hogy egy ® angyal segítségükre és oltalmukra volt. Így Ábrahám szolgája (Ter 24,7), Dániel az oroszlánok barlangjában (Dán 6,23); Tóbiást egy angyal, Ráfael kíséri el útján. Dán ismer népeket oltalmazó angyalokat. Mihály a zsidók angyala, más angyalok a perzsa birodalmat v. a görögöket oltalmazzák (10,13.20 kk.; vö. MTörv 32,8; LXX; Jón 5,13; Sir 17,14; 2Mak 11,6). Zsolt 91,11: az igazak Isten angyalainak oltalma alatt állnak. Isten bizonyos emberekhez küldöttei által szól, így pl. Gábor arkangyal által (Dán 9,21); angyalok viszik Isten színe elé az igazak imáit (Tób 12,12.15; vö. Jel 8,4) és kísérik az igazakat haláluk után Ábrahám kebelére (vö. Lk 16,22). Mégis, sehol nincs szó kifejezetten ~ról. Az apokrif iratokban is állnak olykor angyalok emberek mellett (Hénoch [etióp] 67,2; Jubileumok kv.-e 35,7 stb.), ugyanígy a rabbinista irodalomban és a kumráni iratokban is. Meglehetősen későn bukkan fel olyan angyal alakja, aki az embernek állandó kísérője és oltalmazója. – II. Az ÚSz egyértelműen tükrözi kora zsidóságának az ~lal kapcsolatos fogalmait: Jézus beszél a kicsinyek, azaz az egyszerűek és gyengék angyalairól, akik az égben vannak (Mt 18,10). A Zsid 1,14 szerint a jó angyalok mind „szolgáló lelkek” – „azok szolgálatára vannak rendelve, akik öröklik az üdvösséget”. Mt 2,13: Jézust angyal oltalmazza; 4,11: a pusztában Jézusnak angyalok voltak szolgálatára. Különösen az ap.-ok mellett állnak ott az angyalok (ApCsel 5,19; 8,26; 12,7 kk.; Jel 1,2). Az ApCsel 12,15 mutatja, hogy az első keresztények hittek legalábbis bizonyos kiemelkedő személyek ~ában. Ha a 7 egyh. „angyalá”-n nem a püspököket kell érteni (Jel 1,9–3,22), akkor itt a különféle egyh.-i közösségek ~ára lehetne gondolni.
