Básán
Básán (héb. ’sík terület’): termékeny fennsík a Jordán K-i partvidékén, a Jarmuk középső és felső folyásától É-ra; a Jordán K-i partvidékének 3 része közül az egyik (a síkság, Gileád és Básán: MTörv 3,10; Józs 20,8; vö. Józs 13,9–12; 2Kir 10,33). Hogy a Jarmuktól D-re eső terület is hozzá tartozott, arra többek közt a MTörv 3,10; Józs 12,4; 13,2.21 alapján következtethetünk. A későbbi, főleg próf.-i szövegekben a hegyvidéket is hozzá számították (vö. 21,27). A név a gör.–róm. Bataneában is tovább élt, de így csak a mai en-Nukra területére, vagyis csak az É-i részre vonatkozott. Ismertek voltak a legelői (Mik 7,14; Jer 50,19; Náh 1,4), a barmai (MTörv 32,14; Zsolt 22,13: az erő és a szenvedély szimbólumaiként; Ám 4,1: az önelégült jólét jelképeként; Ez 39,18) és az erdei (Iz 2,13; Ez 27,6; Zak 11,2). Az oroszlánok (MTörv 33,22) már kivesztek. Sűrűn lakott terület lehetett (3,4 kk.). A 3,4: az őslakosok refaiták voltak (vö. Ter 14,5). A deuteronomikus hagyomány szerint az amorita Og leigázta (a városok Astarot és Edrei: MTörv 1,4; Józs 9,10). Az Edrei mellett vívott csata után (Szám 21,33–35; MTörv 3,1–11) Izr. fiai elfoglalták és Manasszének lett az örökrésze (Szám 32,33; Józs 17,5 kk.), de Jair és Nobach törzséből is voltak, akik itt telepedtek meg (vö. MTörv 3,13–14; Szám 32,42). Az ország kettészakadása után az É-i részhez tartozott. Jehu idején elfoglalta Hazael arám király (2Kir 10,33), de lehet, hogy Acháb (1Kir 22,3) és Joram (2Kir 8,28) uralma alatt is az arámoké volt; II. Jerobeám visszafoglalta (14,25). III. Tiglat-Pilleszer az asszír birodalomhoz csatolta (15,29). A Kr. e. 2. sz.-ban a nabateusoké, azután Nagy Heródes, Fülöp, majd II. Agrippa birtoka.
