Hegyi beszéd
Hegyi beszéd: Jézus nagy beszéde, amely Mt-ban – mintegy beköszöntőül – a Jézus nyilvános életéről szóló részek elején kapott helyet (5–7). Lk rövidített változatban (6,20–49) foglalja magában. Mk nem tartalmazza (vö. 4,19 kk.: hézag). – A következő táblázat világosan tükrözi a ~ szerkesztésének menetét, ill. tört.-ét (azok a versek, amelyek Lk sajátjai, nincsenek feltüntetve.: 6,24–26; 6,38a; 6,39 = Mt 15,14; Lk 6,40 = Mt 10,24 kk.; Lk 6,45 = Mt 12,34 kk.):
Amit Máté Lukácson kívül hoz, az Lukácsnál az ún. úti beszámolóban (9,51–18,14) található meg, amely szintén elég sokfélét foglal magában. Mt ezeket a logionokat (® logia) – miként a ® Miatyánk esetében – a maga sajátos módján, címszószerűen építette bele a ~be (Mt 6,9–15 = Lk 11,2–4); Lk rendszerint mellőzte, amit nem zsidó olvasói számára érdektelennek ítélt (feltehetően ugyanezen okból Mk teljesen elhagyta a ~et): így pl. a farizeusokkal való vitát, Jézusnak a zsidó törv.-nyel kapcsolatos v. a hamis próf.-kat illető megnyilatkozásait stb. Ugyanígy azt is, ami az ő műveltebb olvasói számára szokatlanul, a kelleténél keményebben hangzott volna (Mt 5,29 kk.; 7,5). Ugyanakkor Lk sajátja a 4-szeres jaj (6,24–26); ezzel akarta Lk a ~et a szélesebb közönséghez szabni: nála Jézus nem csupán az őt követők seregéhez szól, hanem a hitetlenekhez és a közönyösökhöz is (vö. 6,27: átmenet). Ezért Lk-nál a ~ a tó mellett, egy sík terepen hangzott el (6,17; vö. Mk 3,7), a tanítványok kiválasztása után, akikkel Jézus a hegyen találkozott (Lk 6,12–17; Mk 3,13–19). A két eltérő hely (Mt: hegy, Lk: sík terület) okozta ellentétet nem szükséges kiiktatni, ill. összeegyeztetni, ahogy azt a keresztény hagyomány megkísérelte; egyszerűen arról van szó, hogy Máté irodalmi okokból kiegészítette a hagyományt, Lukács viszont elvi meggondolásból hol elhagyott, hol hozzáfűzött bizonyos részleteket. – A ~ irodalmi műfajának megállapítása exegetikai szempontból nagyon fontos. Az evangélista nem kazuisztikus erkölcskódexnek szánta – bár helyenként ezt a látszatot kelti – hanem kérügmának, amely egy csapással véget vet a farizeusi formalizmusnak (egyébként Mt-nál a kérügmatikus jelleg Lk-hoz mérten nem domborodik ki; vö. Mt 6,33 és Lk 12,31). Ennek megfelelően a ~et a Krisztus eljövetelével elérkezett eszkatologikus helyzet szemszögéből kell megközelítenünk, az ítéletről szóló példabeszédeket is tekintetbe véve. Isten országa, amely már az ajtó előtt áll, döntést, gyökeres változást kíván (Mt 6,19–34). Végső fokon tehát a ~ morálja az új ® eónra épül. Nem az elit morálja, nem is elérhetetlen eszmény, amely arra hivatott, hogy az embert, aki szükségszerűen elmarad mögötte, a kicsiségéről meggyőzze, hanem az istengyermekség valósága a szellemi nagykorúság fokán.
| Mt 5–7: | Lk 6: | Lk-nál, de nem a ~ben: |
| 5,1–12 | 6,20–23 | – |
| 5,13–16 | – | 14,34 kk.; 11,33 |
| 5,17–24 | – | 16,17 |
| 5,25 kk. | – | 12,57–59 |
| 5,27–30 | – | – |
| 5,31 kk. | – | 16,18 |
| 5,33–37 | – | – |
| 5,38–42 | 6,29 kk. | – |
| 5,43–48 | 6,27 kk., 32–36 | – |
| 6,1–8 | – | – |
| 6,9–15 | – | 11,2–4 |
| 6,16–18 | – | – |
| 6,19–21 | – | 12,33 kk. |
| 6,22 kk. | – | 11,34–36 |
| 6,24 | – | 16,13 |
| 6,25–34 | – | 12,22–31 |
| 7,1–5 | 6,37 kk., 41 kk. | – |
| 7,6 | – | – |
| 7,7–11 | – | 11,9–13 |
| 7,12 | 6,31 | – |
| 7,13 kk. | – | 13,23 kk. |
| 7,15–20 | 6,43 kk. | – |
| 7,24–27 | 6,47–49 | – |
| 7,28 kk. | – | – |
