Jákob áldása
Jákob áldása: a haldokló Jákob ajkára adott 11 áldásnak és 12 átoknak – egyáltalán nem egységes – gyűjteménye (Ter 49,3–27). Az átok Ruben, Simeon és Lévi törzsét sújtja (49,3 kk.), áldásban Júda, Zebulun, Isszachár, Dán, Gád, Áser, Naftali, József és Benjamin részesül (49,8 kk.). Bár fölismerhetők az egységes szerkezetre törekvés bizonyos jelei (szójátékok, állathoz hasonlítás), nem kétséges, hogy végleges irodalmi formát csak hosszú ideig tartó fejlődés eredményeképpen nyert. O. Eissfeldt a ~ legrégibb változatát a Rubenre, Simeonra és Lévire, továbbá a Júdára (kb. a MTörv 33,7 megfogalmazásában) vonatkozó részekben, valamint egy Józsefre mondott régebbi áldásban jelöli meg, amelyet fölváltott a jelenlegi áldás (Ter 49,22–26). Az átkok és áldások egybekapcsolásához a 34; 35,21 kk.; 38 fölölelte események közti összefüggések szolgáltak indítékul. Amikor később szükségét érezték, hogy Jákob halálának sorsdöntő órájára emlékezve minden törzsre vonatkozóan álljon a Ter idézett helyén valami, kiegészítették a gyűjteményt különféle, törzsekre vonatkozó, lazán összefüggő mondásokkal, de ugyanakkor „korszerűsítették” is: Júdát és Józsefet illetően az akkori mondásokat iktatták be; az utóbbi gyűjtemény régebbi ® Mózes áldásánál. H.-J. Zobel az egyes mondások kérdésében más véleményen van, de a végső szerkesztést és az egybefoglalást illetően egyetért O. Eissfeldttel. – Debora éneke is tartalmaz szórványosan a törzsekre vonatkozóan mondásokat (Bír 5,16 kk.).
