Jób
Jób (héb. Hijjob): nem izraelita személynév, amelyet az ÓSz-ben Jób könyvének főszereplője és a Ter 46,13 maszoréta szövege szerint Isszachár egyik leszármazottja viselt. A név már a Kr. e. 20. és 18. sz.-i egyiptomi, valamint a D-arab forrásokban, a mari, alalahi és ugariti szövegekben is megtalálható; az amarnai levelek egy bizonyos Ajabot említenek Pella királyaként. A ~ tehát egy ÉNy-i szemita személynév, talán a. m. ’hol az apa?’ (ez a kérdés v. az istenségre, v. a korán elhunyt apára vonatkozik). A bibliai ~ ® Husz földjén élt (Jób 1,1), amelynek fekvésére a Kedem fiai kifejezés utal (1,3; a Kelet névelő nélkül). Kelet fiait v. Kelet földjét a Ter 29,1; Szám 23,7; Bír 6,3.33; 7,12; Iz 11,14; Jer 49,28; Ez 25,4.10 is említi, amiből arra következtethetünk, hogy Kelet arám területhez tartozott (ellene szól: Ter 25,6). Vsz. Damaszkusztól DK-re esett és Es-Safával azonos. Mivel nem tartozott Izr. fiai közé, Jób nem közli a Bibliában egyébként általános családfát. A 42,17 (LXX), amely alapján ~ Ibabbal (Ter 36,33 kk.) volna azonosítható, nem hiteles kiegészítés. Hogy Ez 14,14.20 Noéval és Dániellel együtt szerepelteti, az tanúsítja: messzi múltbeli istenfélő embernek tartották. A neve, a barátai neve, a portyázó szabeusok és kaldeusok említése (Jób 1,14.17), valamint a pátriárkák korára emlékeztető gazdasági–társadalmi és vallási viszonyok arra vallanak, hogy nagyon régi, Izr. fiainak korát megelőző hagyománnyal állunk szemben. Vsz. van egy tört.-i magva, amelyet a Tób is felhasználhatott. Jób (vö. Ez 14,14.20; Jak 5,11) az igazságosság és a türelem példaképének mondja.
