József
József (héb. Jószéf ’Isten tegyen az éppen most született gyermekekhez’; a Ter 30,23 népetimológiával az aszaf ’elvesz’ igéből magyarázza; a név egyiptomi szövegekből is kimutatható): az ÓSz-ben 16 személy neve. Közülük a legfontosabbak: – 1. pátriárka, a bibliai genealógia szerint Jákob és Ráchel Háránban született fia (Ter 30,22–24; 29,4). Ifjúkoráról a 37,2–4, álmairól a 37,5–11, bátyjai féltékenységéről a 37,5–11 számol be. Egyiptomban, ahová bátyjai eladták, igaztalan vádak alapján börtönbe vetették (39,1–23), de mert megfejtette a fáraó álmát (41,1–36), a fáraó kitüntette (41,37–57): egész háza és országa fölé rendelte. Egyiptomban ~ a Cofnát-Paneach nevet viselte; a fáraó hozzáadta Poti-Ferásznak, az oni papnak a lányát, ® Asznátot; ez 2 fiút szült: Manasszét és Efraimot (41,45–52; 46,20). Amikor ~ testvérei Egyiptomba érkeztek gabonát vásárolni, először eltitkolta (42,1–44,34), de aztán felfedte kilétét (45,1–15) és egész családját Egyiptomba hívta (45,16–46,7; 46,28–47,12; 50,12–21). Ez a tervszerűen felépített, határozottan célra irányuló tört. mesterműve az elbeszélő művészetnek. ~ Egyiptomban halt meg, 110 éves korában – az egyiptomiak ezt a kort tekintették eszményinek (50,22–26; Kiv 13,19); Józs 24,32: ~ csontjait Szichemben temették el. Sir 49,15: „testvéreinek feje, népének támasza”. 1Mak 2,53: „megtartotta a törvényt és Egyiptom ura lett”; ugyanígy dicséri még a Zsolt 105,17–22; Bölcs 10,13 kk. is (vö. Hénoch 29,13 kk.). ~ törzsének (pl. Szám 13,11), házának (Józs 17,17) és fiainak (Szám 1,10; MTörv 27,12; 33,13.16; Ez 47,13) ősatyja; e kifejezéseken ® Efraim és ® Manassze törzsét kell érteni, v. alkalmanként Izr. összes É-i törzsét, amelyek közül Efraim volt a legfontosabb (37,16; Ám 5,15; Zak 10,6), esetleg Izr. egész népét (Zsolt 77,16; 80,2; 81,6; Abd 18). Józs 16,1–3; 17,14–18 még önálló törzsként szerepelteti ~et; ez Kánaán központjában, a szamariai hegyvidéken telepedett le. A Manassze és Efraim törzsére való tagolás (eredetileg Machir és Efraim?) csak másodlagos. ® Izrael fiai Egyiptomban. – 2. Jézus gondviselő atyja, Mária férje, Jákob (Mt 1,16) v. Éli (Lk 3,23) fia, Dávid családjából (Mt 1,20; Lk 3,23.31 kk.), foglalkozását tekintve ács (Mt 13,55). Az általa bemutatott áldozatból kikövetkeztethetően szegény ember volt (Lk 2,24). Amikor az angyal hírül vitte Máriának istenanyaságát, ~ már Mária jegyese volt (Mt 1,18; Lk 1,27; ® eljegyzés). A ® gyermekségtörténetben fontos szerepet játszik, egyébként az ev.-ok nem említik; ott Jézus egyszerűen az ács fia (vö. Mk 6,3: Jézus az ács). Mivel ~ igaz ember volt, aki a törv.-t megtartotta, titokban akarta Máriát elbocsátani, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy gyermeket vár a Szentlélek erejéből. Az angyal szavára mégis magához vette, de „nem ismerte meg”, míg világra nem hozta elsőszülött fiát, akinek a Jézus nevet adta (Mt 1,18–25); a gyermekkel és anyjával Egyiptomba menekült (2,13–15), majd Heródes halála után visszatért Izr. földjére (2,19–21) és Názáretben telepedett le (2,22–23). Lukács azt is elmondja, hogy ~ áldott állapotban lévő jegyesével, Máriával a galileai Názáretből a júdeai Betlehembe ment, hogy ott összeírják (2,4–6), s jelen volt Jézus születésekor (2,16 kk.), templomban való bemutatásakor (2,22–38), hazatért Názáretbe (2,39–40), a szokás szerint felzarándokolt Jeruzsálembe (2,41–50). – Egy 4–5. sz.-ból való apokrif irat, „~, az ács történetei” részletesen elmondja ~ halálát. ® Jézus testvérei – 3. Arimateai ~: Jeruzsálemben élt, s főleg a ® szenvedéstörténetben játszott szerepet. Jómódú (Mt 27,57), tekintélyes (Mk 15,43), igaz (Lk 23,50) ember volt, a ® főtanács tagja (Mk 15,43: tanácsos; Lk 23,51), Jézus tanítványa (Mt 27,57; vö. Lk 23,51: „nem értett egyet a határozattal és az eljárással”; „várta az Isten országát”), de Jn 19,38 szerint – a zsidóktól való félelmében – csak titokban. Jézus halála után elment Pilátushoz, elkérte a holttestet és eltemette a saját sírboltjába, melyet a Golgota közelében lévő kertjében sziklába vágatott, de még senkit nem temettek bele (Mt 27,60). – 4. ® Barnabás. – 5. ® Barszabbász.
