Jahve

Teljes szövegű keresés

Jahve (héb. Jhvh): Izrael Istenének tulajdonneve, a ® tetragram kiejtett formája. Névösszetételekben Jahu, Jah, Jo (pl. Jesajahu, Jojakin Abija) elemként jelenik meg. Hogy e változatok közül melyik az eredeti, az nem dönthető el. – I. A kiejtés. A ránk maradt héb. szövegekből nem lehet megállapítani, hogy Izr. fiai miként ejtették ki a Jhvh nevet, hiszen a magánhangzókat nem jelölték, másfelől akkor, amikor a maszoréták bevezették a magánhangzók jelölését, Izr. fiai már rég nem vették ajkukra az Isten nevét. Egyébként a jahveh kiejtés Biblián kívüli forrásokból is kimutatható. Így Theodorétosz megjegyzi (Qaestiones 15 in Exod., 7; 5. sz.), hogy a zsidók nem mondják ki a tetragramot, a szamaritánusok viszont Jabe-nak ejtik. Minthogy a szamaritánusok elszakadásuk következtében a vallási fejlődésben bizonyos mértékig elmaradtak a zsidók mögött, bizonyítékul szolgálnak a tetragram maszoréták előtti kiejtése mellett (a héber v-t b-nek is át lehetett írni a gör.-ben). A szamaritánusok kiejtését más helyen Jabaiként adja vissza Theodorétosz. Epiphaniosznál (4. sz.) szintén találkozunk a Jabe olvasattal. Alexandriai Kelemen (Sztrómata V, 6; 34; Kr. u. 200 k.) Jaouet és Jaouait ír; ezek nyilvánvalóan a Jabenak és a Jabainak felelnek meg. Origenész (Comm. in Psalm.) a Jaé formával él, amely minden további nélkül érthető, hiszen a gör.-ben sem a héb. h-t, sem a héb. v-t nem lehetett jól visszaadni. – A zsidók ~ nevét tiszteletből még közvetlenül a Krisztus előtti időben sem ejtették ki. Ugyanígy tiszteletből eredt az a korai zsidó szokás, hogy a héb. kvadrát írásban a tetragramot óföníciai írással írják, amint azt a kumráni leletek tanúsítják. Hogy a tetragramot mióta tekintették olyannak, amelyet nem szabad kiejteni, azt nem tudjuk biztosan megállapítani. A lachisi levelek (® Lachis) tanúsítják, hogy a száműzetés előtt a profán szövegekben és a mindennapi életben még nem voltak aggályaik: a szt. nevet minden további nélkül leírták, sőt ki is ejtették. Hogy a fogság utáni időben Krisztusig mi volt a helyzet, azt nem tudjuk pontosan. Biztos, hogy Jeruzsálem pusztulása (Kr. u. 70) után megszűnt a ~ olvasat, ahogy azt az atyák tanúsítják. Origenész (a Zsolt 2,2-höz) megjegyzi, hogy a héb.-ek a tetragrammát Adonájnak ejtik, a hellének pedig Küriosznak. Minthogy a tetragrammának már a LXX-ban is Küriosz felel meg, nem lehet minden további nélkül arra következtetni, hogy az Adonáj kiejtés már a Kr. e. 3–2. sz.-ban általános volt. „Tudjuk, hogy a zsidók által zsidóknak írt gör. bibliai szövegekben az Isten neve nincs Küriosznak lefordítva, hanem a tetragramma szerepel héb. betűkkel írva. Csak a keresztények vezették be helyette a Kürioszt, amikor Isten héberül írt nevével már nem tudtak mit kezdeni” (P. Kahle). – II. Csaknem általános az a nézet, hogy a jhvh forma imperfektumnak tekinthető; de ezt az igei formát nagyon eltérő módon értelmezik. A bibliai értelmezés szerint a ~t a hjh vagy a hvh (’lenni’) tőből vezeti le: „Én vagyok, aki vagyok”; „Aki van, az küldött engem hozzátok” (Kiv 3,14). Egyébként e részlet értelmezésében eltérnek a vélemények. A LXX a ’lenni’-t mintegy ’magától létezni’ értelemben fogja fel. Így a „vagyok, aki vagyok” Isten létezésének és cselekvésének valóságára utal, mint ahogy az „akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr” kifejezésen is (Ez 6,14; 7,27; 37,13 stb.) azt kell érteni, hogy Isten hűséges, fölötte áll mindennek v. hogy üdvözítő akarata és népe, Izr. iránti hűsége megváltoztathatatlan. Némely exegéta szerint (pl. A. M. Dubarle és G. Lambert) az „Én vagyok, aki vagyok” úgy értelmezendő, hogy Jahve vonakodott magát megnevezni. Ahol azonban ezzel a „vonakodás”-sal valóban találkozunk, ott ennek megfogalmazása sokkal világosabb (Ter 32,29; Bír 13,17 kk.). Az ÓSz Istene kinyilatkoztathatja nevét (® név), mert fölötte áll a világnak (® kinyilatkoztatás). – III. Mióta ismeretes a ~ név? Egyelőre vita tárgya, vajon Mózes előtt ismeretlen volt-e a ~ név, amint a Kiv 3,13 kk. (E) és a 6,3 (P) sugallja és ahogy a próf.-k tanúsítani látszanak (vö. Oz 12,10: „Én vagyok az Úr, a te Istened, amióta elhagytad Egyiptom földjét”; 13,4). A ® Jahvistától való részleteken kívül már Mózes előtt is találkozunk a ~ névvel. Az akkád feliratokban a Kr. e. 20. sz.-tól szerepelnek Jau- v. Jaum-elemet tartalmazó tulajdonnevek (természetesen nem istennévként). A föníciaiak is ismerhettek egy jv istent (így H. Bauer és R. de Vaux; ellene foglal állást R. de Langhe). Egyiptomban a ’~ beduinjai’ kifejezést újabban már III. Amenóphisz korából kimutatták. Ebből némelyek arra következtetnek, hogy a ~ név (v. legalábbis ennek egy rövidített változata) már Mózes előtt ismeretes volt a héb.-ek és más szemiták körében, de Mózes új jelentésben használta: Izr. fiai Istenének nevévé emelte. A Kiv 6,3 tehát csak arra utal, hogy az atyák még ismerték a ~ név erejét és értékét. – Azt a kérdést illetően, hogy a szemiták körében pontosabban hol bukkant fel először a ~ név, szívesen hivatkoznak a ® kenitákra. Mózes, aki egy kenita pap lányát vette feleségül (2,16–22) a keniták körében ismerte meg azt az Istent, akit a Sínai-hegyen tiszteltek (MTörv 33,2; Bír 5,4), és ráerőltette Izr. fiainak törzseire; e hipotézist G. te Stroete kedvezően ítéli meg. ® Jehova,® Úr.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages