Kumrán

Teljes szövegű keresés

Kumrán, Qumran: 1947 tavaszán az egyik pásztor Júdea pusztájának K-i felében En-Feskától 3 km-re É-ra a Holt-tenger partján véletlenül rábukkant a csakhamar híressé vált kumráni tekercsek (v. kéziratok) közül az elsőkre. Nem sokkal később további tekercsek kerültek felszínre a 18 km-re távolabb, DNy-ra fekvő Vadi Murabba-atból, majd Hirbet Mirdből. Ezeket a tekercseket először ismeretlen eredetűnek mondták, de ma már tudjuk, hogy beduinok csempésztek ki szövegeket Izr.-ből. 1960 és 1961: egy izr.-i expedíció is talált először nem messze En-Geditől, Nahal Heberben, azután ® Maszada erődjében (1963-tól) dokumentumokat, ezért helyesebb Júdea pusztájából való kéziratokról beszélni. A lelet (a kéziratok részint bibliai, részint egyéb profán szövegeket tartalmaznak) értékét a tudományos világban elsőként J. C. Trever, W. F. Albright és E. Sukenik ismerte el (1947–1948). Azóta a megbízott és megbízatással nem rendelkező kutatók az egész pusztát átvizsgálták, és ennek során újabb kéziratokat (többnyire töredékeket) fedeztek fel, de a beduinok is kínáltak megvételre további kéziratokat. 1962: Jerikó legrégibb részétől 14 km-re É-ra, a Jordántól 12 km-re K-re egy barlangban a beduinok ® Szamariából eredő papiruszokat találtak; ezek a Kr. e. 4. sz.-i papiruszok jogi és hivatali jellegűek. – Régészeti vizsgálatra először 1952–56: került sor Hirbet Kumrán területén. Az ásatások során felszínre kerültek különféle épületek maradványai, amelyek valamikor a ~i szekta otthonául v. központjául szolgálhattak. Magát a szektát a legtöbb kutató az ® esszénusok körébe utalja. A temetői leletek alapján arra lehet következtetni, hogy először a Kr. e. 8. és 7. sz.-ban lakták a helyet. Csaknem teljesen biztosra vehető, hogy a Józs 15,62 említette sóvárossal azonos. A ~i emberek, akik olyan zsidó csoportot alkottak, amely a hivatalos zsidóságtól elkülönülve élt, sőt szemben állt vele, a főépületen kívül a környező barlangokat is lakták, ahogy később a keresztény szerzetesek is, sőt sátrakban is éltek. 1958: az En-Feska melletti település maradványait is átvizsgálták. Az izr.-i expedíció bibliai és profán szövegeket talált, egyebek közt a 2. zsidó felkelés idejéből (132–135) Bar Kohba levelei is felszínre kerültek. Az En-Feska-forrás mellett egy gazdasági épület maradványait is feltárták, amely a ~i közösségé lehetett. – A kéziratleletek: – 1. Bibliai kéziratok. Legfontosabb a csaknem teljes Izajás-tekercs (1947: megtalálták; 1950: közzétették); egy másik, töredékes Iz-t is kiadtak (1954). Ezután következnek a Hab 1–2-höz írt magyarázatok (megjelent: 1950) tartalmazta bibliai szövegrészek. A 4. sz. barlangban a héb. ÓSz-nek minden kv.-éből kerültek elő töredékek, Eszt kivételével. A 7. sz. barlang leletei Tób és Sir töredékei, és talán Jeremiás levelének töredékei (= Bár 6; Vg). A 11. sz. barlangban egy zsoltártekercs jelentős részeire bukkantak; 1967-ig ez a 2. legnagyobb felfedezett ~i bibliai szöveglelet (egy csaknem 4 m hosszú tekercs és 4 töredék: A–D, amelyhez később még egy 5. töredék is felszínre került). Egy másik zsoltártekercsből Maszadában találtak egy részt (Zsolt 81–85). A 2., 3., 5., 6., 7. és 8. sz. barlangból további kisebb töredékek kerültek elő, a 9. és 10. sz. barlangban nem találtak bibliai kéziratot. A törv. (különösen a MTörv), Iz és a Zsolt lehettek a szekta tagjai által leginkább kedvelt bibliai kv.-ek. Maszadában még a Sir egy kéziratát is megtalálták. – A bibliai kéziratok korának megállapítása roppant fontos; a ~i kéziratok vonatkozásában még nem alakult ki teljesen egységes vélemény, de nagyon vsz., hogy a legtöbb kézirat a Kr. e. 2 utolsó évsz.-ból v. a Kr. u. sz.-ból származik. A kéziratok keletkezésének idejét paleográfiailag próbálták meghatározni, de J. C. Trever nyomán S. A. Birnbaum egyéb vizsgálatokat is folytatott; utána hasonló eredményeket ért el N. Avigad és főleg F. M. Cross is. A paleográfiai vizsgálatok eredményeit bizonyos határokon belül már elfogadhatóknak tekinthetjük; egészében véve a régészeti feltárások és a radiokarbon-módszerrel végzett vizsgálatok eredményeivel is egybevágnak. Aligha vitatható, hogy a 11 barlangból előkerült bibliai kéziratok kapcsolatba hozhatók a ~i zsidó településsel, tehát a településnek a zsidó–róm. háborúban történt elpusztulása, azaz kb. Kr. u. 68 előtt kellett keletkezniük. A radiokarbon-módszerű vizsgálat annak a vászonnak a korát, amelybe az 1. sz. barlangban talált egyik kézirat be volt burkolva, Kr. e. 167 és Kr. u. 233 közt mutatta. Mindebből az következik, hogy a ~i barlangokból előkerült kéziratok kb. Kr. u. 68-nál nem későbbiek, és hogy v. ebben az évben, v. még előbb helyezték őket a barlangokban biztonságba. Némelyek a Kr. e. 1. v. 2. sz.-ból is származhatnak közülük, sőt vannak, amelyek még régebbiek (talán a Kr. e. 3. v. 4. sz.-ból valók). – A ~i kéziratok révén olyan bibliai szöveg birtokába kerültünk, amelynek másolatai 1 évsz.-dal régebbiek az eddig ismert legrégibb héb. Kódexnél (® bibliai kéziratok). Egészében véve azonban nem jobb a szövegük a maszoréta szövegnél. Némelyek nagyon hasonlítanak közülük a maszoréta szöveghez, s emiatt voltak kutatók, akik először vonakodtak elismerni értékük nagyságát. Az új kéziratokból az mindenképpen kiviláglik, hogy az ÓSz maszoréta szövege sokkal régebbi, mint eddig gondolni lehetett. Más kéziratok (pl. a nagy Izajás-tekercs, a Kr. e. 2. sz.-ból?) egyértelműen népszerű szöveget képviselnek, amely bizonyos tekintetben jobb a maszoréta szövegnél, sok szempontból azonban rosszabb. A helyesírás is különböző a szövegekben, a héb. nyelv tört.-ének vizsgálatához azonban fontos fogódzókat nyújt. Ezen túlmenően néhány töredék szövege arra enged következtetni, hogy a LXX fordítói legalábbis e szövegrészek esetében, bár a fordításkor szabadon, sőt olykor önkényesen jártak el, mégis héb. előzményre támaszkodtak. A ~i iratokból úgy látszik, hogy az ÓSz héb. szövege Kr. u. 68-ra még nem szilárdult meg; Kr. u. 132–135: volt egy egységes szöveg, amely egészében véve olyan lehetett mint a maszoréta szöveg. A ~i iratokban már ezt találjuk, de még nem az egyetlen szöveg volt. Végül gör. szövegeket is találtak, így a 12 próf.-ból jelentős töredékeket. Ezek nagyon fontosak a LXX tört.-e szempontjából. Rendkívül jelentősek a 11. sz. barlangból előkerült arám Jób-targum maradványai; a kézirat a Kr. u. 1. sz.-ból való, a szöveg minden bizonnyal nem későbbi mint kb. Kr. e. 100. Egy kis töredéket a 4. sz. barlangban is találtak. – 2. A profán kéziratok több csoportra oszlanak, és minden valószínűség szerint ugyanabból a korból valók, mint a bibliai szövegek, de természetesen a kéziratok és a bennük található szövegek kora között különbséget kell tenni. – a) Kommentárok. A ~i szektában jelentős kommentárirodalommal kell számolni (F. M. Cross szerint csak magánjellegűek voltak, és nem képviseltek hivatalos magyarázatokat a Szentíráshoz). Csak egy kommentár maradt nagyrészt fenn, mások csupán töredékesen ismeretesek. Az exegézis sajátos, eltér a korábban ismert Midrás-típustól. A szekta tagjai, ill. szellemi vezetői szívesen vonatkoztatták a sugalmazott szerzők szavait saját magukra v. korukra, amelyről azt tették fel, hogy a végső idő, ha a szörnyű vég még hátra van is. Írásmagyarázataikat maguk nem Midrásnak nevezték, hanem pesernek, amin feltehetően valami addig titkos v. érthetetlen dolog feltárását, megmagyarázását értették. – A Habakuk-kommentár a Hab 1–2 magyarázatát tartalmazza (közreadták: 1950). Tartalma nagyon sok fogódzót nyújt, mert sok utalást foglal magában arra a korra vonatkozóan, amelyben a szerző élt. A káldeusok kittim néven jelennek meg benne. Világos, hogy némely ~i szövegben a Szeleukidákra (másutt a Ptolemaioszokra is) vonatkozik, de a Habakuk-kommentárban a róm.-akat is jelölheti, mint Dán 11,30-ban. Némelyik magyarázó azonban a Szeleukidákat érti rajta, mások viszont további bizonyítékokra várva egyelőre tartózkodó álláspontot foglalnak el. A kommentárban ismételten szó esik a gonosz papról, a hazugság emberéről és az igazság tanítójáról. Az első 2 elnevezést némely szerző ugyanazon személyre vonatkoztatja, mások 2 különböző személyt tételeznek fel, akik közül legalábbis az egyik azonosítható szerintük az egyik Hasmoneussal (bár más azonosítást is javasolnak). Az igazság tanítója a nagy próf. (jóllehet sehol nem említik konkrétan próf.-ként) v. a ~iak alapítója. Ezt a 2 v. 3 személyt a szerző ismeri, csak nem nevezi őket meg név szerint; amit hirdettek, az nagyobbrészt már a múlté. – Más kommentárokból csak töredékek maradtak fenn, többnyire egész kicsik (Oz, Mik, Zsolt, Iz), de esetleg nagyobb is (® Náhum könyve). Az egyik, A. van der Woude által kiadott töredék, amelyet a 11. sz. barlangban találtak, különféle bibliai szövegek peser jellegű magyarázataiból áll; Melkizedek neve ismételten előfordul bennük. A Zsid magyarázathoz különösen jól hasznosítható peser jellegű kommentárt a damaszkuszi szövegek és a 4Q Testimonia is tartalmaznak. Ezek a töredékek tanúsítják, hogy a Habakuk-kommentár nem állt magában; ellenkezőleg: ez a fajta magyarázat a ~i szektában szokásos volt. A Mikeás-kommentárban szintúgy szerepel az igazság tanítója mint a Habakuk-kommentárban. – b) Szabályok. A szabályok közül az ún. közösségi szabályok a legfontosabbak (1951: Manual of Discipline címen adták ki). A szöveg 11 hasábban egészében megmaradt, csak kevéssé rongálódott meg. A közösség tagjainak ad tanítást: miként élhetnek egészen szigorúan Mózes törv.-éhez igazodva úgy, ahogy azt a szekta vezetői v. alapítója értelmezték. Külön részt képvisel a 2 lélekről és a 2 útról szóló tanítás, amely nyilvánvaló iráni hatást mutat; részben és más formában a korai keresztény írások (pl. Didakhé) is tartalmazzák ezeket a gondolatokat. Jóllehet a világosság és a sötétség, a jó és a rossz szellemek szemben állnak egymással, és szüntelen harcolnak, a kettősség (dualizmus) nem abszolút, alá van rendelve a zsidó monoteizmusnak: mindent Isten teremtett és végül Isten fog ítélkezni mindenek fölött. A bűnök és büntetésük listája, majd ezt követően egy himnusz zárja a kv.-et. – A közösség szabályzatának kéziratához hozzá volt varrva egy 2 hasábból álló irat. Míg az előző szabályzatban csak egymással teljes vagyonközösségben élő férfiak a szekta tagjai, itt nőkről, gyermekekről van szó. Minden bizonnyal az eljövendő üdvösség idejének írták a szabályzatot, és egyebek közt annak lehetősége is szóba kerül benne, hogy a Messiás jelen van az étkezéskor. – A ® Damaszkuszi irat. Bár S. Schechter Kairóban talált rá (1896–97), és két 10–12. sz.-i kézirat alapján ő is adta ki (1910), a Damaszkuszi irat mégis a ~i irodalom része. Ezt az is tanúsítja, hogy a ~i barlangokban is találtak különféle példányokból töredékeket. A Damaszkuszi irat is szabályzat, de más időszakból való, mint a közösség szabályzata. Az új szövetségről, valamint az igazság tanítójáról stb. szól Damaszkusz földjén. Némelyek szerint az irat szövege már Kr. u. 800 k. felszínre került ~ vidékén, és a karaiták révén került Kairóba. – A háborús szabályzat, amelyet E. L. Sukenik először „A világosság fiaink harca a sötétség fiai ellen” címmel látott el, azt a harcot próbálja ecsetelni, amelyet a világosság fiai, vagyis a szekta tagjai fognak a végső időben folytatni az egész világ ellen. Az erősen kiszínezett harcban nagy szerep jut a papoknak. A szöveg állítólagos himnuszokat is tartalmaz, amelyeket majd a győzelem kivívása után fognak énekelni. – c) Zsoltárok. A ~i közösség tagjai a kánoniakon kívül más zsoltárokat is ismertek, sőt saját zsoltáraik is voltak; nem lehetetlen, hogy közülük többnek az igazság tanítója volt a szerzője. Hálaénekek v. hodajot. Azokhoz a kéziratokhoz, amelyek Sukenik birtokába kerültek (1947) hozzátartozik egy kereken 40 zsoltárt tartalmazó gyűjtemény (közreadva: 1954); ezekből 20 erősen töredékes. E zsoltárok énje ismételten egy üldözőbe vett igaz (többek szerint az igazság tanítója), aki kisajátítja Jer, Jób, Iz és az ÓSz más kv.-einek szavait. Bűnös (Isten szolgájától eltérően: Iz 53), de a Szentlélek tölti el, aki kinyilatkoztatta neki Isten titkait és tudatában van, milyen jelentős a szerepe a közösségben. – A többi (nem kánoni) zsoltárból többnyire csak töredékeket találtak. A 11. sz. barlangból előkerült nagy zsoltártekercs 7, részben v. egészben megőrződött apokrif zsoltárt tartalmaz; közülük 3 már ismeretes volt szír fordításban, egy pedig a Sír révén; egy további zsoltár az ún. 151. zsoltár. Ezeken és egy Siont dicsőítő himnuszon kívül még egy prózai beszámoló is előkerült Dávid zsoltárszerzői működéséről, amely szerint Dávid 4050 éneket szerzett. Végül még más apokrif zsoltárokból is voltak töredékek a 11. sz. barlangban. – d) Több régóta ismert apokrif iratból (Jub, Hén, Test XII) szintén kerültek felszínre töredékek ~ban. – e) Néhány más, részint apokaliptikus „apokrif” irat maradványait is megtalálták. Közülük különösen egy a mennyei Jeruzsálemről szóló (vö. Ez 40) arám apokaliptikus írás érdemel figyelmet. Egészen sajátos az egyik Midrás jellegű elbeszélő írás az 1. sz. barlangból; Genesis Apocryphon (először ® Lámech-tekercsnek gondolták). Ehhez járult még egy héb. nyelvű, részletes de töredékes halacha-irat a 11. sz. barlangból. – f) Phülakteriákat (® imaszíjak) épen v. töredékesen több barlangban találtak; a ® sema v. tartalmazza a Tízparancsolatot, v. nem. – g) Levelek és ® osztrakonok is kerültek felszínre. Köztük az ismert szabadsághőstől, Simon ben Kozebától való levelek is. – h) Szerződések, egyebek közt házassági és családi szerződések. – i) Gör. bibliai és egyéb szövegek, zömükben csak töredékesen. – j) Szír–palesztinai szövegek. – k) Egy ritka réztekercs (2 részben) teleírva, amely Ammanban a Jordániai Nemzeti Múzeum birtokában van. – A ~i lelet révén váratlanul új megvilágításba került az ósz-i kor végén, az úsz-i idő elején élt nem hivatalos, ill. nem ortodox palesztinai zsidóság. A ~iakat a legtöbb kutató kapcsolatba hozza, sőt azonosítja az esszénusokkal. Vsz., hogy a ~ban feltárt közösségi épületek annak a szektának alkották a központját, amelyről Plinius tudósít. Annyi kétségtelen, hogy az épületek közösséghez tartoztak, a Kr. e. 2. sz. közepén v. végén emelték, Kr. u. 68 k. pedig végleg lerombolták őket. Már a királyság vége felé éltek ~ban izr. telepesek, később pedig egy időre a róm.-ak és az arabok vették birtokukba a romokat. Így tehát azt az időt illetően, ameddig a szekta a Holt-tenger mellett élt, meglehetősen biztos fogódzóink vannak. Az, hogy a ~i közösség tagjai legalábbis nagyon hasonlók voltak az esszénusokhoz, nem is lehet vitatni. A szekta mindvégig tisztán zsidó volt, de nem tudni milyen csatornákon át érte iráni, püthagoreus és egyéb hatás is. Az őskereszténységgel is mutat a közösség bizonyos párhuzamokat, de nem szabad a dolgot eltúlozni (mint különösen A. Dupont-Sommer és A. P. Davies tette). A közösséget mintegy a kereszténység előzményének tekinteni több szempontból sem jogos: a közösség tagjainak aprólékosan meg kellett tartaniuk a törv.-t, az egyetemes emberszeretetet és az isteni alapítót nem ismerték (a közösség eredete is, alapítója is ismeretlen és az igazság tanítójának eddig nem bukkant fel a ~i iratokban a neve; ezzel össze kell vetni Jézus Krisztus személyét és nevét) stb. A közösség jellegzetesen szekta; csak a tagjai tartoznak az Isten tetszését élvező izr.-k sorába; mindenki más, akár zsidó, akár pogány a sötétség fia, akit gyűlölni kell, azaz (gonosz tettei miatt) meg kell vetni (Közösségi szabályzat 1,10), és Isten is el fogja majd az ítéletkor pusztítani. A közösség nem a saját külön hite miatt számít szektának (akkor nem volna zsidó), hanem vallásgyakorlásának módja miatt: saját vallási naptára volt (az év 52×7 = 364 napból állt, tehát az ünnepek mindig ugyanarra a hétköznapra estek), és a törv. némely előírását, kiváltképpen a levita tisztaságot másképpen értelmezték. – Külön figyelmet érdemel, hogy a közösség irodalmi (sőt stilisztikai) vonatkozásban vonzódott Dán-hez és bizonyos apokrif iratokhoz (pl. Jub); hogy hittek a boldog halhatatlanságban az angyalok körében (ez biztosra vehető, bár nem fogadja el minden kutató); hogy a tagok vagyonközösségben éltek. Ezen túlmenően hivatkozni lehet a szekta szervezettségére, a bűnbánati előírásokra, a közös étkezésekre, a sok mosakodásra a rituális tisztaság megőrzése v. visszaszerzése érdekében és a minden tisztátalantól való szigorú elkülönülésre. A házasság egyértelmű elvetése nem igazolható a közzétett szövegekből, de mégis, a Közösségi szabályzat mintha implicite a cölibátust tartaná normálisnak (a közösség magja számára?). Az ÚSz kutatói számára a szövegek lehetővé teszik, hogy jobban megismerjék azt a környező világot, amelyben a kereszténység kialakult, sőt az ÚSz némely helyének jobb értelmezéséhez is nyújtanak fogódzókat. Azokon a helyeken, ahol az őskereszténység esetében korábban hellén hatással számoltak, némelyek most belső zsidó hatást tételeznek fel. A további vizsgálatoktól még újabb eredmények is várhatók.

117. Kumrán és környéke

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages