Marduk
Marduk (a maszoréta szövegben Merodak vsz. a meborak, a. m. ’áldott’ – ’megátkozott’ magánhangzóival; de F. Perles az adonáj a. m. ’úr’ magánhangzóira gondol): eredetileg Bábel városának istene, akit – vsz. a Bábel és Eridu közti politikai kapcsolatokból következően – a föld alatti ősvizek Eriduban tisztelt ura, Enki fiának tekintettek. Amikor az amoriták Kr. e. 1830 k. az 1. babilóniai dinasztiát megalapították, amely dinasztia Hammurápi idejében csaknem egész Mezopotámiára kiterjesztette uralmát, ~ birodalmi isten lett. Ez érthető módon a babilóniai teol.-ra is hatott. Bábel teológusai értettek hozzá, hogy ~ tekintélyét, népszerűségét fokozzák, ill. megmagyarázzák. Hammurápi törvénykv.-ének prológusa szerint Anu (a sumerok kora óta az akkád panteon főistene) és Enlil (a bélu = úr jelzővel jellemezve) ~ot az összes halandó fölött örök uralommal ajándékozta meg, és neki ítélte oda az ég istenei között az 1. helyet. A teremtésről szóló tanítóköltemény (Enuma elis) ezt így okolja meg: ~ volt az egyetlen az istenek között, aki föl merte venni a harcot Tiámattal, a ® káosz megtestesítőjével és győzött. A főhatalommal együtt ~ Enlil címét (bélu) is megkapta; ez nem sokkal később annyira jellemezte, hogy sokszor egyszerűen ® Bélnek nevezték (vö. Iz 46,1; Jer 50,2; 51,44; Bír 6,40; Dán 14,1–22). Legfőbb temploma Bábelben az E-szag-ila (’ház, fölemelt fejjel’) volt; ehhez tartozott a híres torony: E-temen-an-ki (’ház, amely alapja az égnek és a földnek’; ® bábeli torony) és a K-i oldalánál lévő kapu, amelyet befalaztak, csak a 6. hónapban nyitottak ki néhány napra, hogy a ~ és ® Nabu tiszteletére tartott körmenet átvonulhasson rajta (vö. Ez 44,1–3: analóg eset). ~ legnagyobb ünnepe az újév volt, amelyet tavasszal ültek meg (Niszán hónapban). Fénypontját a körmenet jelentette (Bár 6,3), amely a városon kívül eső ünnepi csarnokig vezetett. Az Enuma elist recitálva ünnepelték ~nak mint a mindenség teremtőjének és királyának trónra lépését és hitték, hogy ~ ezen a napon az elkövetkező évre eldöntötte az emberek és az istenek sorsát. Az újév régebben vegetációs ünnep volt. Ez a jellege a szakrális házasságban, vagyis ~nak menyasszonyával, Szarpánituval való egybekelésében élt tovább, amelyet képeik egyesítése jelképezett v. a király egyesülése (copula) egy papnővel. Ez az esküvő volt a föltétele annak, hogy fennmaradjon és viruljon az élet a földön. Iz 46,1; Jer 50,2; 51,44 tanúsítja, hogy ~ mennyire összefonódott Bábellel. Dán 14,1–22 és Bár 6 (vö. 6,40), ahol a szerzők szarkasztikusan ~ tehetetlenségét mutatják be a sajátosan zsidó bálványellenesség megnyilatkozása. Hogy épp ~ot szerepeltetik a szerzők, az azzal függ össze, hogy a babilóniai környezetet választották színhelyül; ez abban leli magyarázatát, hogy kv.-üket a Babilonba hurcolt zsidóknak írták. Nincs semmi okunk annak föltevésére, hogy a palesztinai v. az elephantinei zsidók tisztelték volna ~ot. ® Evil-Merodach, ® Merodach-Baladan.
