Nap (égitest)
Nap (égitest): 1. Égitestként az ÓSz-ben úgy szerepel mint a nagyobbik világító, amelyet Isten a ® holddal együtt azért helyezett az égboltozatra, hogy a nappalt és az éjszakát szétválasszák, és a földet megvilágítsák (Ter 1,14 kk.; Zsolt 74,16; Bár 6,59). A ~ kormányozza, ill. határozza meg a nappalt (Zsolt 104,22; 136,8; Sir 33,7; Jer 31,35): felkelte jelenti a nappal kezdetét (Ter 19,23; 2Sám 23,4; Bölcs 16,28 stb.), leszállta pedig a végét (Ter 15,12; Kiv 22,25; Zsolt 104,19 kk. stb.). A ~ melege fokozódásával, amely már felkelésekor is érzékelhető (Sir 43,2 kk.; héb. Bölcs 16,27; vö. Kiv 16,21), jelzi: mennyit haladt előre az ® idő (1Sám 11,9; Neh 7,3). Ez a meleg, amely a fűtött kemence tüzét is felülmúlhatja (Sir 43,4), az erejét mutatja (Bír 5,31; Sir 43,3 kk.): képes rá, hogy szétoszlassa a felhőket (Bölcs 2,4), kiszárítja a földön a növényzetet (Mt 13,6; Jak 1,11), égeti a hegyeket (Sir 43,3 kk.), eltikkasztja az embert (vö. Iz 49,10; Bár 2,25; Jón 4,8; Jel 7,16), lebarnítja a bőrt, elkápráztatja a szemet (Én 1,6; Sir 43,2–4). A ~ perzselő heve 43,1–5: Istennek, a Teremtőnek dicsőségét hirdeti. Sugaraira (gör. aktisz; Bölcs 2,4; 16,27; Sir 43,4; LXX) a héb.-ben nem volt külön szó; a Sir 43,4 a ’nap nyelve’, Mal 3,20 pedig a ’nap szárnya’ kifejezéssel él az eredetiben. A szárnyas ~ képe azon alapszik, hogy a ~ot Izr. fiai – mint a többi ókori K-i nép fiai is – a madárhoz hasonlították, mivel úgy látták hogy a ~ is „mozog” az égen. Mal 3,20: a ~ az élet, az üdvösség képe (vö. MTörv 33,14). A ~ Isten parancsának engedelmeskedve futja be pályáját (Bár 6,59); Isten azt a parancsot is adhatja neki, hogy ne keljen fel (Jób 9,7). A Préd 1,5 abban, hogy a ~ fölkel és lenyugszik az egyhangúság bizonyságát látja: semmi változás nem észlelhető; ezzel szemben a Zsolt 19,5.7 csodálattal szemléli ugyanazt a jelenséget. E helyek egyszersmind az ÓSz földközpontú (geocentrikus) világképét is tanúsítják; arról sehol nincs szó, hogyan képzelték el a ~ pályáját estétől reggelig. – 2. A ~ a kultuszban. Az egész ókori K-en, de főleg Egyiptomban igen nagy szerepe volt a ~kultusznak. Egyiptomban Ré volt a ~, sumérul Utu, Babilóniában Samas, héb. Semes, a föníciaiak nyelvén Sapas. Az egyiptomiak, a sumerok és az akkádok istent láttak a ~ban, a D-i arabok és a föníciaiak istennőnek tekintették; ugyanakkor a hettitáknak volt ~istenük is, ~istennőjük is. – A babilóniaiak ® Samast a holdisten, Szin mögé helyezték, de neki tulajdonították a világon a fényt, és úgy gondolták, tőle függ az élet és a világmindenség rendje. Hős, aki legyőzi az éjszakát és a halált. Az egyik legjelentősebb kultikus helyükön (Szippar) együtt tisztelték Samast kedvesével, menyasszonyával, Ajával. Lehetséges, hogy ez az elképzelés a 19 szerzőjére is hatott; a fölkelő ~ot egyfelől vőlegényhez, másfelől pályáját megfutó hőshöz hasonlítja (19,6 kk.), a továbbiakban viszont Jahve törv.-ét dicséri (19,8–13); ezek a sorok mintha a jog, az igazság, a törv. megtestesítőjeként idéznék elénk a ~ot. – 3. A ® Bet-Semes, En-Semes nevek tanúsítják, hogy Izr. fiai előtt el volt terjedve Kánaánban a ~kultusz; ® Sámson neve arra utal, hogy a ~kultusznak Izr. fiaira is volt bizonyos hatása. Asszír hatásra a ® csillagkultusz is szokásba jött (Kr. e. 8–7. sz.), ennek egy részét jelentette a ~ tisztelete (MTörv 17,3; 2Kir 17,16; 21,3 kk.). E bálványimádást a törv. megkövezés terhe alatt tiltotta (MTörv 17,3 kk.). Jozija megkísérelte, hogy véget vessen neki (2Kir 23,6), a Templomban felállított (bronz?) lovakat (a ló volt Samas szt. állata!) is eltávolította (23,11), de nem sikerült teljes eredményt elérnie (vö. Jer 8,2). A MTörv 4,19 óva int ettől a kultusztól; Jób védekezve arra hivatkozik (Jób 31,26 kk.), hogy a ~ tiszteletére nem emelte kezét csókra. Iz 24,21 kk. szerint az Úr napján, amikor Jahve megbünteti az ég seregét, megszégyenül a ~. A Jel 12,1: a ~ba öltözött asszony Isten végső győzelmének jele.
133. Napkultusz. Echnaton és Nefertiti áldozatot mutat be Aton napistennek. 105 cm magas mészkő relief Tell-El-Amarnából. Kairó
