bűntudat
bűntudat: az elkövetett ® bűnért való felelősség tudata. Az ÓSz-ben a démonokban való hit kiküszöbölésével a felelősségtudat oly mértékben megerősödött Izr.-ben, mint sehol máshol a szomszédos népek körében. Így kialakulhatott a ~, de ezt elsősorban nem a ® büntetéstől való félelem keltette fel, hiszen Izr.-ben régóta ismerték azt a nyugtalanságot, amelyet a rossz lelkiismeret idéz elő (Ter 3; 1Sám 15,13; 24,6; 2Sám 24,10), jóllehet a ’lelkiismeret’-re nem volt szavuk. Az egyéni felelősségérzet néha olyan mérvűvé fokozódott, hogy szívesen vállalták a büntetést, nehogy az egész közösségnek kelljen szenvednie (24,17). – Ezt a személyes felelősségérzetet a próf.-k még tovább erősítették, amikor hangoztatták, hogy az emberek egyéni vétkeikkel a közösség ellen is vétkeznek, és az egész népre bajt hoznak. A közösség érdekének tudata fokozta a személyes felelősséget, a próf.-k azt saját személyükben is vállalták (Iz 6,5; Jer 1,17; 15,19 kk.; 17,16; 20,8–11; Ez 2,6; 33,7 kk. stb.). A bűnbánati zsoltárok, valamint Iz 58 (böjt) és Zak 7 tanúsítják: mennyire komolyan vették Izr. fiai kötelezettségeiket. Felfogásuknak abban is szerepe volt, hogy a kultusz odáig ne süllyedjen, hogy csupán jóvátételt nyújtó cselekményt, a bűn ellenében kijáró teljesítményt lássanak benne. A fogság után az egyes törv.-ek áthágása és az ennek elkerülésére való törekvés került előtérbe. Ennek következtében elterelődött a figyelem a törv.-hozóról és a hozzá való viszonyról, de egyszersmind arról is, hogy a bűn totális „fogságot” idéz elő. A késői zsidóságban ez tovább fokozódott: újra előtérbe került az a felfogás, amely szerint az ember teremtett voltából következően esendő, s hogy a rosszra való hajlamot az ember a maga erejéből is leküzdheti, ha jótetteket (egyéni teljesítmény!) visz végbe. Ugyanakkor a szt. Istennél való totális „eladósodás”-ra vonatkozó felfogás azt is lehetővé tette, hogy felmerüljön a gondolat: elegendő számú érdemszerző tett Isten büntetését elháríthatja, sőt Istentől jutalmat érdemelhet ki. Így a „teljesítmény”-nek, amibe olykor a megtérést is beleértették (® bűnbánat) fölébe került a ~ és annak tudata, hogy az Istennel való jó viszonyt helyre kell állítani. Ám az Isten haragjától való félelmet így nem tudták leküzdeni, állandó bizonytalanságban éltek, hogy megfelelő volt-e az elégtétel, amit nyújtottak.
