bolygók
bolygók: Már az 1. babilóniai dinasztia idején fölfedezték a babilóniaiak, hogy a mindig ugyanazon a pályán mozgó „állandó” csillagok „sereg”-ében van 5, amely a többiektől függetlenül kering, és ezért bibbunak, azaz ’elcsatangolt bárányok’-nak nevezték őket. Ezekhez a Napot és a Holdat is hozzá vették, így lett a ~ klasszikus száma 7. A ~ a régi iratokban a következő sorrendben szerepelnek: Hold, Nap, Jupiter, Vénusz, Szaturnusz, Merkur, Mars. E ~ban Szin, Samas, Marduk, Istár, Kettu-Meszaru (= igazságosság és jog), Nebo és Nergal istenek megjelenési formáit látták. Az egyiptomiak is ismerték a szóban forgó 5 bolygót. A Biblia nem tartalmaz pontos adatokat arra vonatkozóan, mennyire terjedt el Palesztinában az asszír csillagkultusz III. Szalmanasszár (ur. Kr. e. 858–823) korától kezdve, de azért föltehető, hogy az 5 bolygót ismerték. Jóllehet a mazzalótot (pl. 2Kir 23,5) az etimológiából kiindulva általában az állatöv jeleiként magyarázzák, az a tény, hogy tisztelték őket, más magyarázati lehetőséget kínál, hiszen az állatöv jelei önmagukban soha nem voltak kultusz tárgyai. Az a körülmény, hogy a 23,5 a Nap és a Hold után említi a mazzalótot, továbbá e szónak arám és középhéb. jelentése arra engednek következtetni, hogy itt a ~ra kell gondolnunk. A magyarázók ® Kevánban (Ám 5,26) az istennek tekintett Szaturnuszt látják, Istár szimbólumát, Vénuszt pedig az ® ég királynőjében keresik. A helel, amely kapcsolatba hozható az arab hilallal (’újhold’), valamint az akkád elluval (’derült’), és amely az ugariti irodalomban istenség díszítő jelzőjének látszik, vsz. Izajásnál is a Vénuszra vonatkozik (Iz 14,12: ’hajnal fia’; vö. LXX; Vg.: Lucifer), amely a kánaáni mitológiában istenként (Astár) szerepel. Itt a bolygó az uralmon lévő királyt jelképezi, mint egy istennek a fiát (vö. Zsolt 110,3). Jel 22,16: Jézus a hajnalcsillag (® csillag). A 2,28 és a 2Pét 1,19 esetében (a parúziával kapcsolatban) föltehetően szintén Jézusra vonatkozik a kép. A bolygó csillagok bűnhődése, amelyhez Júd 13 a tévtanítókét hasonlítja, vsz. célzás Hénoch (etióp) 18,13 kk.-re, ahol a hetes szám a ~ra emlékeztet: olyan lelkek, akik megszegték Isten parancsát; más magyarázók üstökösre v. hullócsillagra gondolnak.
