erő
erő, hatalom: I. Az ÓSz-ben az ember ereje általában az életereje (Zsolt 71,9; 90,10; Préd 10,10; Sir 46,9 stb.), férfi-, ill. nemzőereje (Bír 8,21; Oz 12,4; Péld 31,3; az elsőszülött a férfi~ zsengéje, első gyümölcse: Ter 49,3; MTörv 21,17; Zsolt 105,36), a harcban tanúsított ereje és bátorsága (pl. Józs 14,12; Bír 6,14; 2Sám 1,23: erős; 2Kir 18,20; Iz 28,6; Jer 9,23; Ez 32,30; Zsolt 45,6; Préd 9,16). De a gazdagság, a kincs, a vagyon, a jólét is ~nek számít (vö. Ter. 34,29; 1Sám 9,1; Iz 8,4; Oz 12,9; Zsolt 49,7; Jób 20,10; Péld 13,22). Az elbizakodottság és a nyakasság, keményszívűség Istennel szembeszegülő ~ (pl. Kiv 7,13.22; Lev 26,19 kk.; Józs 11,20; Jób 15,25 kk.; Péld 7,13 és Ez 3,7–9: képes értelemben az arc és a homlok megkeményítése). Jahve ad ~t, hatalmat Izr.-nek (MTörv 8,18; Zsolt 68,36; eszkatologikus összefüggésben: Iz 40,31; Zak 10,6.12), az igaznak (1Sám 2,40; Zsolt 84,6; 86,16; 138,3), az Ő nevében uralkodó, teokratikus királynak (1Sám 2,10; Zsolt 18,33), a próf.-knak (Mik 3,8), a Messiás-királynak (Iz 11,2), az Isten szolgájának (49,5). Izr. fiai úgy dicsőítik, mint erejüket, erősségüket (Kiv 15,2; Iz 12,2; Hab 3,19; Zsolt 18,2; 59,10.18; 118,14). Az ~re, a hatalomra utal, annak jelképe a kéz és a kar (MTörv 32,39; 2Kir 19,19; Jób 26,2; Dán 11,6; Jahve kiszabadította népét erős kézzel és kinyújtott karral: Kiv 32,11; MTörv 4,34; 6,21 stb.), valamint (a héb. eredetiben) a szarv (pl. 1Sám 2,10; Zsolt 89,18.25). – Isten erejére v. hatalmára nézve: ® erős, ® mindenhatóság. – II. Az ÚSz-ben. A) Az ÚSz-ben Isten a Hatalmas (Lk 1,49; vö. 1Tim 6,15 kk.), és egy rabbinista kifejezéssel – maga az ~ (Mt 26,64: Vg). Erejét, hatalmát a teremtés (Róm 1,20; Jel 4,11) és azok a tettek tanúsítják, amelyeket az emberek üdvösségére végbevitt, ill. végbevisz: Jézus fogantatása (Lk 1,35), feltámadása és megdicsőülése (2Kor 13,4; Ef 1,19–21), a Sátán legyőzése és az üdvösség, amelyet Jézus szerzett (Jel 12,10; vö. 7,12), Isten országának végső győzelme (15,8; 18,8; a doxológiák: 1Pét 5,10–11; Júd 25; Jel 11,17; 19,1; vö. ApCsel 1,8), a halottak feltámasztása (Mt 22,29; 1Kor 6,14). Az örök Igének (Zsid 1,3), a megdicsőült Krisztusnak (Mt 28,18; Róm 1,4; 1Pét 4,11; Jel 1,6; 5,12 kk.; 12,10) szintén ~t, hatalmat tulajdonítanak az ÚSz szerzői, különösen dicsőségben való újraeljövetele szem előtt tartásával (Mt 24,30; 2Tesz 1,7.9; 2Pét 1,16). A tört.-i Jézus erejére, hatalmára, sőt teljhatalmára a gör. exuszia kifejezés utal. Ezt az ~t, hatalmat Jézus a tisztátalan lelkeken uralkodva (Lk 4,36) és a bűnöket megbocsátva (Mt 9,6.8) érvényesíti, ill. mutatja meg; ezenkívül tanít (7,29), cselekszik (21,23 kk. 27) birtokában; van hatalma ítéletet tartani (Jn 5,27), de saját élete (10,18) és minden ember (17,2) fölött is. Jézus, a Messiás a hatalmasabb (Mt 3,11) Keresztelő Jánoshoz képest. Isten és Krisztus erejével és hatalmával a Sátán (ApCsel 26,18; Jel 13,2: sárkány; vö. Lk 11,21 kk.), a sötétség (22,53; Kol 1,13), az Antikrisztus (2Tesz 2,9), a „vadállat” (Jel 13,2.4) és segítőik (17,12 kk.; vö. Mt 16,18; Zsid 2,14; Jel 20,7 kk.) ereje, hatalma áll szemben. – Az ap.-ok osztoznak Jézussal a hatalomban (Mt 10,1; Lk 10,19); hatalmuk van a Szentlélek kiárasztására, átadására (ApCsel 8,19), de a hívő keresztények fölött is (2Kor 10,8; 13,10; vö. 1Kor 9,4–6.12.12; 2Tesz 3,9). Azok, akik hisznek, hatalmat kapnak rá, hogy Isten gyermekei legyenek (Jn 1,12); a választottaknak hatalmuk van a népek (Jel 2,26) fölött. Az idők végén Isten azoknak, akik tanúságot tettek róla, hatalmat fog adni, hogy ítélkezzenek az istentelen világ fölött (6,8; 9,3.10.19; 11,6; 13,5; 14,18; 16,9; 18,1). – B) Ezeken kívül még egész sor olyan részlettel találkozunk az ÚSz-ben, ahol Istennek és Krisztusnak üdvözítő ereje nyilvánul meg. A szinoptikusok közül elsősorban Lukács állítja elénk a tört.-i Krisztust úgy, mint akiben az Isten Lelkének ereje működik (Lk 1,35; 4,14; ApCsel 10,38). Ez az ~ nyilatkozik meg az ördögűzésekben (Lk 4,36) és a gyógyításokban (5,17; 6,19; 8,46), és egyáltalán Jézus szavaiban és egész működésében is (24,19). Jézus ezt az ~t, hatalmat ap.-ainak és tanítványainak is továbbadta (9,1); főleg a Szentlélek eljövetele után töltötte el őket az Isten ereje (24,49; ApCsel 1,8; 3,12; 4,8; 6,8). Jézus halálával és megdicsőülésével Isten ereje a meghívottak üdvössége lett (1Kor 1,24). Ez az ~ nyilatkozik meg az ev.-ban (Róm 1,16; 1Kor 1,18; vö. ApCsel 19,20); ennek az ~nek köszönhető az üdvösség örömhírének hirdetése, de az is, hogy az emberek szíve megnyílt az ev.-nak (Róm 15,18–19; 1Kor 2,35; vö. 4,19 kk.); az igehirdetőket Isten ereje teszi képessé a nehézségek és a gyengeségek legyőzésére (2Kor 12,9 kk.; 13,4; Fil 4,13), valamint arra is, hogy állhatatosak maradjanak (1Tim 1,12; 2Tim 2,1; 4,17). Amint Isten ereje egykor megnyilatkozott Jézus feltámadásában és megdicsőülésében (Ef 1,19–21; Kol 2,12), úgy működik a hívő keresztényekben is Isten és Krisztus ereje (1Kor 5,4; 2Kor 13,3; Ef 1,20; 3,20; 4,16; vö. 1Tesz 2,13). Belőle fakadnak: az újjászületés (2Pét 1,3 kk.), a Lélek adományai (1Kor 12,6.11; 1Pét 4,11), a keresztény élet (Ef 3,16; Fil 2,13; Kol 1,11; 1Jn 2,14), az állhatatosság (Ef 6,10), az üdvösség teljessége (1Pét 1,5), de neki tulajdonítható a halottak feltámadása is (1Kor 15,43; Fil 3,10 kk.). Az ev.-ban megnyilatkozó ~nek ellentéte a test (Róm 7,23–25; 8,15,56; Gal 3,21; Zsid 7,19) és a régi kultusz (10,1–4.11) erőtlensége, tehetetlensége; másfelől: a Sátán (Ef 2,2; 2Tesz 2,7.9.11) és a bűn (Róm 6,14–16.22 ereje, hatalma. – C) Az ~ emberi hatalomra, erőszakra is vonatkozhat (Mt 8,9; Mk 13,34; Lk 4,6; 19,17; ApCsel 9,14; 1Kor 11,10; hatalom birtokosai, fölöttesek: Lk 12,11; Róm 13,1–3; Tit 3,1). Minden emberi hatalom Istentől való (Jn 19,10 kk.; Róm 13,1b). – D) Gyakran utal az ~ (többnyire többes számban) Jézus és a tanítványok ® csodáira is (Mt 7,22; 11,20; Mk 6,5; Lk 19,37; ApCsel 2,22; 8,13; 1Kor 12,10; Zsid 2,4) is. – A zsidóságból származik az ® erősségek és ® hatalmasságok fogalma. Az angyalok erejére, hatalmára nézve: 2Pét 2,11; Jel 5,2; 10,1; 18,21.
