erődítés
erődítés: Palesztinában a legrégibb feltárt települések nem mutatják ~ nyomait (Telelat Ghassul; ® Ötváros). A legújabb ásatások során Jerikóban felszínre került egy masszív torony a csiszolt kőkorból. Ezt a szokatlan építményt a korai bronzkorban (Kr. e. 3. évezred) fölváltotta egy városfal, amilyet Aiban is föltártak. Ain kívül Megiddóban, majd Tircában is meglehetősen vastag (8–9 m) falakat építettek védelmül úgy, hogy két párhuzamos falat raktak közepes méretű kövekből, majd a köztük lévő űrt kitöltötték földdel és kaviccsal. Ez a fal – Aiban 2-szer – körülvette a dombot; Tircában belülről támfalakkal, kívülről előfallal még meg is erősítették. A kora bronzkori Aradot körülvevő fal átlagos vastagsága 2–3 m; a falat, amelyhez több félkör alapú torony csatlakozott, kapu kötötte össze a várossal. – A középső bronzkorban (Kr. e. 1800–1600 k.) tökéletesedett a technika. 3 típust lehet megkülönböztetni: – 1. Kőből épült védőfal, amelyet bevontak téglafallal, eléje rézsűt raktak, pl. Gézerben, Szichemben, Jerikóban, ahol a fal 2 m-rel volt magasabb az 5 m magas rézsűnél, nem számítva a téglafalat, amelynek magasságát nem ismerjük. – 2. Döngölt földből álló hatalmas rézsű, árkokkal és ellenrézsűkkel. Ilyen látható az egykori Lachis (ma Tell el-Duver) v. Szichem (ma Tell el-Fara) esetében is. Az ilyen „fal” nagyobb védelmet nyújtott föld alatti támadás (= aláásás) ellen, mint a másfajta falak. A legjobb árok Tell el-Adzsulban maradt fenn: 7 m mély és a domb tetején álló falhoz képest 35°-os a hajlásszöge. – 3. Hatalmas kőtömbökkel borított döngölt falakból álló négyszögletes építmény. Ilyet főleg a hikszoszok építettek, de Hacorban is látható egy, ahol megerősített táborhely lehetett. Az erődnek ez a fajtája dívott a késői bronzkorban (Kr. e. 1600–1200 k.) is, de a kánaániak kiugrókkal és benyílókkal, sőt párkányokkal körülvett masszív tornyokkal is ellátták. A hatalmas kapu, ha még nem is volt fedett, két v. három „szintes” volt attól függően, hogy a mélyben két v. három pár előfal szolgált-e szélességének (olykor felére) csökkentésére és eltorlaszolásának megkönnyítésére. Már a középső bronzkorban megvolt Gézerben, majd Bet-Seánban is a kánaániaknak ez a jellegzetes erődje, a migdol, amelyet a fáraók nagy tetteit ábrázoló egyiptomi művészek örökítettek meg. A védőmű utolsó eleme a vízről való gondoskodást szolgálta: alagutat fúrtak, amely elvezetett a forrásig; ilyen volt a zinnor Jeruzsálemben (2Sám 5,8). Ez lefelé futó árkokból és aknákból állt, és a jebuziták várától a Gichon-forrásig vezetett. A legszebb zinnor kétségtelenül a megiddói, amelyet legújabban a vaskorból származtatnak. Egyébként ebben a korszakban csak annyiban tértek el az erődök az előző korszakbeliektől, hogy nagyobb kőtömböket használtak külső beborításukhoz (ez volt az ún. küklopszfal). Izr. fiait a kánaáni erődök először megrémítették (Szám 13,28), de aztán megszokták őket, és maguk is építettek erődöket. Első erődeik gyengék, szegényesek lehettek, mint Saulé is Gibeonban. A Salamon korából valók már sokkal erősebbek voltak, Megiddóban is, Ecjon-Geberben is. Megiddó, Hacor, Gézer és Tell Bet Mirsim kazamatafalai a királyság első idejéből maradtak fenn, Ramat-Rahél és Szamaria falai valamivel később épültek. A legjobb állapotban ® Micpa (Tell el-Nasbe) ~e maradt fönn a királyság idejéből. A pompás városkapu nem a szokásos módon töri meg a falat, hanem az egy darabon párhuzamosan futó falak végei közé van keresztbe elhelyezve. Így a kívülről jövő kénytelen volt egy ideig a fal mellett haladni. A falak a kissé előreugró bástyákkal elég jó állapotban megőrződtek. Lachisban az ásatások során szintén a város kettős falai kerültek elő, hatalmas bástyákkal és egymáshoz pikkelyszerűen csatlakozó falmaradványokkal. Azokon az asszír reliefeken is jól látható, hogy milyen lehetett a falak fölé emelkedő téglaépítmény, amelyek megörökítették a város ostromát Szancherib idejében. Az aradi garnizon ~ének maradványaiból (a K-i kapu 2 hatalmas bástyával, támfalak, kazamatafalak) ítélve szintén erős védelmet biztosíthatott. – A perzsa időből a haditechnikának nem sok emléke maradt ránk Palesztinában, ® Nehemiás azonban újra fölépíttette Jeruzsálem falait. A hellén időből már több erőd ismeretes (Szamaria kerek tornya, Bet-Cur citadellája és Sartabe). A róm. korban mindenekelőtt Heródes fejlesztette tovább az erődépítést (® Herodeion, ® Mahérusz, ® Maszada, ® Szamaria). A róm. tábort példázza Bet Dzsibrin. A jeruzsálemi Antonia-vár (ApCsel 21,34) udvarát és alapfalait szintén föltárták. Josephus Flavius leírja a 3 hatalmas bástyát, amely Heródes jeruzsálemi palotájának (® praetorium) védelmét szolgálta, s amelynek szépen faragott, jól összeillesztett, hatalmas kőtömbjei még ma is láthatók. Kb. egy fél évszázaddal Heródes halála után I. Agrippa király hozzáfogott Jeruzsálemben a 3. fal építéséhez. Ez sokáig állta a róm.-ak ostromát. Jeruzsálem pusztulása után Maszada még több mint 2 évig ellenállt. A róm. tábor ostromfala jó állapotban maradt fenn. ® város, ® városkapu, ® víz.
44. A micpai városkapu
