eskü
eskü: a régi népeknél a bizonyításnak az a módja, amikor valaki rosszat kíván magának arra az esetre, ha nem mondana igazat v. nem tartaná meg a szavát; e rossznak a bekövetkeztét (az ® átok beteljesedését) az ~nek tulajdonított mágikus erőtől v. a tanúul hívott istenségtől várva. Innen érthető módon Izr. fiai körében az ~re és az átokra nemegyszer ugyanazzal a szóval (alah) utaltak és ~ formulaként is föltételes átkot mondtak (1Sám 14,44; 20,13; 2Sám 3,35; Szám 5,21; Jób 31,5 kk.; Zsolt 95,11). ~ közben Isten (Bír 8,19; 1Sám 14,39.45; 19,6; Jer 4,2) v. a megszólított személy életére (1Sám 1,26; 20,3; 2Sám 15,21) hivatkoztak, Istent hívták tanúul v. bírónak (Ter 31,50.53; 1Sám 20,23; Jer 42,5), később azonban az égre, Isten nevére, a Templomra, az angyalokra stb. is esküdtek (Mt 23,16–22), sőt egy-egy esetben tárgynak (Ter 21,30; 1Sám 18,3–5; 25,27.35) is tulajdonítottak bizonyító erőt. Aki ~t tett, fölemelte a kezét (Ter 14,22; MTörv 32,40; Zsolt 106,26), tenyerébe csapott (Jób 17,3; Péld 6,1) v. a csípője alá (eufemisztikus kifejezés!) tette a kezét annak, akinek valamit ígért (Ter 24,2; 47,29). ~t elsősorban bíróság előtt tettek (Kiv 22,7 kk.; 1Kir 8,31; Szám 5,11–31) v. szerződéskötéskor (Ter 21,23–32; 31,53; 1Sám 20,12–16), ill. amikor valamit ígértek (Ter 24,2; 47,29 kk.) A ® hamis eskü nem tartozott a ritkaságok közé, de a törv. tiltotta (Kiv 20,7; Lev 19,12; MTörv 5,11), s a próf.-k is elítélték (Ez 16,59; 17,13–21). Sir 23,9–11 óva int az esküdözéstől; az ® esszénusok Jézus korában megengedhetetlennek tartották az ~t, mégis a közösségbe belépésükkor maguk is ~t tettek, hogy egész szívükből, egész lelkükből megtérnek Mózes törv.-éhez, és elfordulnak az istentelen utakon járóktól. A rabbik igyekeztek az ~vel való visszaéléseket meggátolni, a farizeusok szőrszálhasogató aprólékossággal kidolgozták az ~ érvényességének föltételeit; velük szemben Jézus ezt tanította: „Egyáltalán ne esküdjetek… Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem” (Mt 5,37). Jak 5,12: „Legyen körötökben az igen: igen, a nem: nem.” Minthogy az ~ föltételezi az ember elégtelenségét, minden, ami az egyszerű állítást nyomatékosítja, a gonosztól, a Sátántól, a hazugság atyjától van, aki az embert hazugságba viszi (Jn 8,44). Jézus teljes egyenességet kíván tanítványaitól, ezért a tanítványok körében az ~ felesleges, de nincs teljességgel kizárva, hiszen maga Jézus sem utasította el a főtanács által kívánt ~t (Mt 26,63 kk.). Pál többször is megerősíti tanítását ~vel (Róm 1,9; 9,1; 2Kor 1,23; 11,31; Gal 1,20). ® esketés.
