esztelenség
esztelenség, balgaság, bolondság, ostobaság: Az ÓSz-ben a bölcsesség és okosság ellentéte (Péld 1,7), a jó tanács, a tanítás, a figyelmeztetés, a jóra intés, a dorgálás semmibevétele, megvetése (12,1; 12,15; 15,5; 17,10; 23,9; 26,11; Sir 21,14). A balga megfontolatlanul beszél (Péld 10,14; 12,23; 13,16; 14,3; 18,13), nem akkor szólal meg, amikor kell (20,20), s áthágja a helyes viselkedés szabályait (21,22–24). A balgáktól tehát óvakodni kell (Péld 13,20; 27,3; Sir 22,13); a balga nem javul meg (Péld 27,22), ~e vesztét okozza (Jób 5,2 kk.; Péld 1,32; 5,23). Isten vakmerő viselkedésükért eltaszítja az eszteleneket (Bölcs 1,3); csak az utolsó ítéletkor látják be ~üket (5,4–14). – A vallási és erkölcsi törv.-ek v. egyszerűen az okosság elleni vétségek szintén ~nek minősültek. Amikor Izr. nem az Úr parancsainak útját járta (MTörv 32,6), idegen istenekhez pártolt (Jer 5,11 kk.), v. a szamariaiak, akik elkülönültek Izr.-től (Sir 50,26), balgák, esztelenek voltak. De balga volt az is, aki nem törődött Istennel (Zsolt 14,1; Iz 32,5 kk.). A bűn: pl. az Isten gyalázása (Zsolt 74,18.22), a megbecstelenítés (2Sám 13,12), a házasságtörés (MTörv 22,21), mind ~ (Péld 15,21). – Az ÚSz-ben a természetes okosság ellentéte. 1Pét 2,15: a keresztények arra vannak hivatva, hogy tetteikkel elnémítsák az ostobákat. Jézus beszélt balga férfiakról (Mt 7,26 kk.), balga hajadonokról (25,1–13), esztelen gazdagról (Lk 12,16–21); arról, hogy milyen büntetést kap, aki az ostoba szóval illeti embertársát (Mt 5,22). A gazdagokat esztelen kívánság keríti hatalmába (1Tim 6,9). A kinyilatkoztatás fényénél ostobák a pogányok is, akik nem ismerik Istent és nem tartják meg parancsait (Róm 1,21 kk. 31; 10,19; Tit 3,3). Akik kiforgatják a törv.-t, azok balgák (Mt 23,17; Lk 10,40). De balgák a tanítványok is, akik nem értik Jézus kereszthalálát (24,25), s akik ragaszkodni akarnak az ósz-i törv.-hez (Gal 3,1.3), nem értik meg az Úr akaratát (Ef 5,17), akiknek hiányoznak a hitbeli ismereteik (1Kor 15,36), azok szintén. Pál a dicsekvést balgaságnak minősíti (2Kor 11,1.16.19.23; 12,6.11), Timóteust a tévtanítókkal való oktalan vitatkozás kerülésére inti (2Tim 2,23; 3,9; vö. Ef 5,4), az evilági bölcsességükre büszke korintusiaknak pedig a keresztről szóló tanítás balgaságát állítja a szemük elé, ami által a világ megmenekült; mert Isten azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket (1Kor 1,18 kk. 23 kk. 26–31; 2,14; 3,18 kk.; 4,10).
