főtanács
főtanács, nagytanács, vének tanácsa, szinedrium (gör.-ből), szanhedrin (arám): a zsidó nép legfőbb irányító testülete Kr. e. a 2. sz.-tól. Josephus Flavius egyszerűen tanácsnak is nevezi, s Mk 14,43 (tanácsos) és Lk 23,50 (tanácstag) is ezt tételezi fel. – Eredete arra a szenátusra megy vissza, amelyet első ízben 1Mak 12,6 említ olyan kormányzó testületként, mint amely Jonatán főpap (Kr. e. 160–143) mellett állt; vö. 11,23; 14,20. Lehetséges, hogy Jonatán a tekintélyes zsidók egy régebbi testületének átszervezésével hozta létre. Minthogy az előkelők egy része hellenista hatás alatt állt, föltehető a Makkabeusok részéről egy ilyen reform. 2Mak 1,10; 4,44; 11,27 szerint már Makkabeus Júdás mellett is működött ez a testület (vö. 1Mak 7,33); Josephus Flavius szerint a tanácsot III. Antiokhosz (ur. Kr. e. 223–187) is említette egy levelében, amelyet Cöle-Szíria és Fönícia helytartójának írt. Mindenesetre ez a tanács mind nevében, mind szerepében a vének testületének volt az utóda, amely Nehemiás korában sokat átvállalt a felelősségből a zsidó nép sorsát, jólétét illetően (Ezd 5,9; 6,7; 10,8). Heródes korától szinedriumnak nevezték. – Összetétele. Jóllehet 1Mak 12,6 (vö. 14,20) a papokat a ~ mellett említi, azt figyelembe véve, hogy a fogság utáni időben a papoknak milyen nagy befolyásuk volt a zsidóság körében, biztosra vehető, hogy a legelőkelőbb családok tagjain kívül a papi nemzetségek tagjai is ott ültek a ~ban. Alexandra királynő (ur. Kr. e. 76–67) idején a farizeusok befolyására a ~ egy további csoporttal, a farizeusokkal bővült, úgyhogy az ÚSz-ben már 3 csoportot foglalt magában: ® vének (a nép legtekintélyesebb képviselői azok közül, akik nem a papi nemzetségből valók voltak), ® főpapok (a visszavonult főpapok és annak a 4 családnak a tagjai, amelyekből akkor a főpapokat választották: Anani, Boethos, Phiabi, Kamith; vö. ApCsel 4,5) és írástudók (rendszerint a farizeusok pártjából). A ~nak az elnöklő főpappal együtt (vö. 23,5) 71 tagja volt (vö. Kiv 24,1.9; Szám 11,16). – A ~ gyülekezőhelye Jeruzsálemben az ún. első fal D-i oldalánál volt az oszlopcsarnokkal körülvett piac (Xüsztosz) és a Templom Ny-i oszlopcsarnoka között, kb. a mai mehkeme helyén. Ezt a föltevést az a név is támogatja, amelyet a Misna a teremnek ad. A Misna szerint ez a terem a belső templomudvar DNy-i sarkánál volt található; ezért a régi nevet rendszerint ’a kvadrátkövek csarnoka’-ként értelmezik. Annak, hogy a főpap palotájában ült volna össze a ~, a rabbinista irodalomban nincs nyoma, de Mt 26,57.59–66 és Mk 14,53–64 mégis mintha erre engedne következtetni. Lehetséges, hogy összefonódott Jézus éjszakai és másnap reggeli kihallgatása, Annás előtt (annak palotájában) és a ~ előtt (Mt 27,1; Mk 15,1; Lk 22,66–71); ezért némelyek szerint az is föltehető, hogy Jézus kihallgatására a ~ szokott helyén gyűlt össze. – A ~ tényleges hatalma attól függött, hogy ki uralkodott. Így pl. Nagy Heródes idejében a ~ hatalma csupán látszólagos volt. Ugyanakkor a róm. helytartók alatt valóban betöltötte a legfőbb kormányzói és bírói jogkört Júdeában; vallási vonatkozásban teljesen szabadon rendelkezhetett, polgári jogi kérdésekben azonban figyelembe kellett vennie a róm.-ak korlátozásait. Mint legfőbb bírói hatalom a ’törvényház’ nevet is viselte. Hogy az úsz-i időben joga volt-e a ~nak halálos ítéletet hozni, ill. végrehajtani, az vitatott kérdés. Némelyek szerint igen, legalábbis vallási ügyekben v. a helytartó jóváhagyásával. Mások viszont azt teszik fel, hogy a ~ hatásköre csupán az ügy kivizsgálására terjedt ki. Nagyon vsz., hogy a ~nak csak a halálos ítélet kimondása állt jogában, ezt azonban jóvá kellett hagyatnia, és foganatosítása is a róm.-akra tartozott. – Jeruzsálem pusztulása után a ~ székhelye 135-ig Jabne volt.
