fej
fej, fő: Voltaképpeni konkrét értelmén kívül átvitt értelemben és állandósult szókapcsolatokban is gyakran találkozunk a ~jel a Bibliában. – I. Átvitt értelemben, mint a profán gör.-ben, utalhat az egyénekre, a tömeggel ellentétben (Bír 5,30; Kiv 16,16: fejenként), továbbá valaminek a legmagasabb pontjára, pl. a hegy csúcsára (Ter 8,5; Iz 2,2) v. egy épület tetejére (11,4); innen érthető ’a fej köve’ (Zak 4,7) kifejezés, értsd az ’oromkő’ egy épület homlokzatán. Így juthattak Izr. fiai arra a gondolatra is, hogy a bútorok, használati tárgyak felső részét állatfejekkel díszítsék. Ahogy az állat ~e nem fenn van, hanem elől, és így mintegy maga után „húzza” a testet, így a ~ az emberek közt is az első, az, aki az élen van, a csoportban a legelőkelőbb (Iz 9,13: „Ezért az Úr levágta Izraelről egy nap a fejet és a farkot”; vö. 19,15). Így a főpap is ~ a többi paphoz képest (vö. 2Kir 25,18); ebből fejlődött ki a ~nek a ’vezető’, a sereg v. a nép ’vezére’ jelentése (Bír 11,8; Oz 2,2: fejedelem; Mik 2,13), továbbá a család ~e, a családfő (1Krón 26,10), de főleg mint ~ a férj a feleséggel szemben (1Kor 11,3; Ef 5,23) és Krisztus az Egyh.-zal szemben (Ef 4,15; 5,23; Kol 1,18; 2,19). Ezenkívül Krisztus az egész teremtésnek és minden kozmikus hatalomnak is a ~e (Ef 1,22; Kol 2,10). Szerepel a ~ a várossal kapcsolatban is a Bibliában: ’főváros’ (Iz 7,8; ApCsel 16,12: D Kódex és Pesitta). De jelentheti a ~ a héb.-ben valaminek a legjavát is, pl. a legfinomabb balzsamot (Én 4,14; Ez 27,22). Olykor felsorolásban több egységre, ill. ezek összegére is vonatkozhat a magyar ~ héb. megfelelője, pl. 3 fő = 3 csoport (Bír 7,16.20; 1Sám 11,11; 13,17). Végül utalhat valamely meghatározott időtartam elejére, kezdetére is a héb. ’~’, pl. a napkezdetre (Siral 2,19; Bír 7,19: Szám 10,10; vö. hétfő a ’hét kezdete’). – II. Állandósult szókapcsolatokban: a ~ fölemelése támogatásra, megsegítésre utal (Zsolt 27,6; 110,7; Sir 11,1). A ~ csóválása rosszallást, gúnyt érzékeltet v. káröröm jele (Zsolt 22,8; Iz 37,22; Siral 2,15; Mt 27,39). A ~ befödése gyászt v. szégyent fejez ki (2Sám 15,30; Eszt 6,12; Jer 14,4). ® arc.
