felhő
felhő: Az ÓSz-ben az általános vallástört.-ben tudvalevően baljóslatú ~ a ® teofánia kísérőjelensége, különösen a Noéval kötött szövetség tört.-ében (Ter 9,13 kk.) és a Sínai-pusztában. Jahve ~ben v. ~n (~vel) jelenik meg (Bír 5,4 kk.; Jób 38,1; Ez 1,4.28; 2Mak 2,8); ugyanígy az Emberfia is (Dán 7,13). A sötét ~k Jahve sátorául szolgálnak (2Sám 22,12; Zsolt 18,12). A ~ Jahve szekere, fogata (104,3; Iz 19,1), por a lába nyomában (Náh 1,3); a ~k Isten íja, belőlük röppennek szét a nyilak (Bölcs 5,21). Fölmerül a kérdés: vajon látja-e Isten a sűrű ~k takaróján át, mi történik a földön (Jób 22,13 kk.), s hogy áthatol-e rajta az ember imája (Sir 35,16; Siral 3,44.56). Az Úr napja ~vel borított nap, a ~ napja (Ez 30,3; 34,12; 38,9; Jo 2,2; vö. Zsolt 97,2). De Jahve természetesen ura a ~nek és a vele összefüggő természeti jelenségeknek (135,7; 147,8; Péld 3,20; 8,28; Sir 43,14 kk.; Jer 10,13; 51,16; Bár 6,61, de főleg Jób 26,8; 36,27 kk.; 37,11.16; 38,9.37). – Az ÚSz-ben jóval kevesebbszer szerepel. Csak Jézus ® színeváltozása tört.-ében fordul elő a teofánia kísérőjelenségeként (Mk 9,7 kk.: Péter szavára ~ ereszkedett alá, mintegy Isten sátoraként; vö. Zsolt 18,12). A ® mennybemenetel tört.-ében mintegy elleplezi a titokzatos eseményt (ApCsel 1,9; vö. Jel 11,12). Az Emberfia az ég ~jén v. ~jével fog érkezni (Mt 26,64; Mk 14,62; Jel 1,7), és már a ~n ül (Jel 14,14–16). Így az élve maradók is ~kön fognak elragadtatni Krisztus elé (1Tesz 4,17; vö. Ter 5,24; 2Kir 2,1 kk.). A pusztai ~ csak Pálnál fordul elő: az atyák a ~ben (= Isten jelenlétében) Mózesre (= Krisztus előképére) mintegy megkeresztelkedtek (1Kor 10,1 kk.).
