hegy
hegy: I. Az ÓSz-ben az 520-szor előforduló har ’hegy’ szó jelenthet ~vidéket is, egy-egy különálló magasabb, sőt nem egyszer egészen magas ~et/~séget is, szemben a mindössze 60-szor előforduló gibah ’domb’ szóval, amely mindig csak egy valamelyik alacsonyabb ~re utal (vö. Geba, Gibea, Gibeon). – 1. Az egész Palesztinán É-tól D-ig végighúzódó ~ségnek a neve ha har ’a hegy’; ezt egyaránt megkülönböztették a Libanontól, a Negebtől, a Sefélától és az Arabától (MTörv 3,25; Józs 9,1; 10,40; 11,16 stb.), és 3 részre osztották: Naftali ~vidéke (= Galilea felső része), Efraim ~vidéke (a szamariai ~vidék) és Júda ~vidéke (20,7). Efraim és Naftali ~vidéke közt emelkedik ® Gilboa ~e. A Jordántól K-re eső részen megkülönböztették ® Básán ~vidékét (a Jabboktól É-ra), Gileádot (a Jabboktól D-re) és a Szeirt (az Arnontól D-re; Ter 36,8 kk.; Abd 9). – 2. A fontosabb egyedül álló ~ek: az ® Ebal, a ® Gerizim, a ® Hermon, a ® Hór, a ® Hóreb, a ® Kármel, a ® Libanon, a ® Morija, a ® Nebo, az ® Olajfák hegye, a ® Sínai, a ® Sion, a ® Tábor. – 3. A ~ek az embereknek menedékül szolgálnak (Ter 19,17.19; 1Mak 2,28; 9,40; vö. Mt 24,16; Zsid 11,38), az isteneknek pedig lakóhelyül (® Isten hegye, ® magaslati kultusz). A ~eken füst-, ill. fényjelekkel (Iz 13,2; 30,17) híreket, üzeneteket továbbítottak (Bír 9,7; Iz 40,9), de ~en kapták Izr. fiai Isten törv.-ét is (Kiv 19,11 kk.; 20,18 kk.; 34,14–26), és a szövetséget szintén ~en kötötte velük az Isten (24,1 kk., 9–11; 34,27 kk.). – II. Az ÚSz-ben név szerint a Sínai ~ (ApCsel 7,30.38; Gal 4,24 kk.), a Sion (Zsid 12,22; Jel 14,1), Názáret ~e és az Olajfák ~e szerepel. Lk 1,39.65 a júdeai hegyvidékre vonatkozik. Jn 4,20 kk. kétséget kizáróan utalás a Gerizim ~ére. Nincs megadva a neve ® Jézus megkísértése hegyének (Mt 4,8), a ® Hegyi beszéd színhelyéül szolgáló ~nek (5,1; 8,1; vö. 15,29; Jn 6,3), s annak a ~nek, ahol Jézus a Miatyánkra tanította tanítványait (Mt 14,23) és Jézus színeváltozása helyének (17,1.9; 2Pét 1,18). – Mt 17,20; 21,21; 1Kor 13,2: a minden kételkedés nélküli, feltétlen hit ~eket mozdíthat el helyéről. A ~eket, halmokat elhordani a. m. bűnbánatot tartani, vezekelni (Lk 3,5; vö. Iz 40,4).
