kar
kar: Konkrét jelentésében ismételten találkozunk vele az ÓSz-ben (® karperec), az ÚSz azonban nem említi. Átvitt értelemben az erő, a hatalom érzékeltetésére szolgál (pl. MTörv 4,34: kinyújtott karral a. m. ’nagy erővel, hatalommal’; Iz 52,10: „az Úr feltűri szentséges karját”, azaz megmutatja, kinyilvánítja erejét; vö. Ez 4,7). A ~ fölemelése lázadásra utal (Jób 38,15: „a már fölemelt kar két darabra törik”); a ~ összetörése az erőtől való megfosztással egyenértékű (pl. 22,9: „az árváknak meg összetörted a karjuk”). A húsból való kar, vagyis az ember ~ja nem állhat ellen Jahve ~jának (2Krón 32,8; vö. Jer 17,5). Az Isten ~ja, kifejezés, amelynek átvitt értelmét már alig-alig lehet kihámozni, az ÓSz-ben (gyakran) is, az ÚSz-ben is (Lk 1,51; Jn 12,38; ApCsel 13,18) Isten hatalmára utal, ahogy az valamely konkrét esetben megnyilvánul, valamint csodálatos hatalmának érzékeltetésére (a jeleken és csodákon kívül): a világ teremtésekor (vö. pl. Zsolt 89,11), Izr. népének kiválasztásakor, főleg pedig Egyiptomból való kiszabadításakor (pl. MTörv 4,34), a népnek az eszkatologikus üdvösségre való elvezetése során (Iz 40,10; vö. 26,11). Egy-egy személy érdekében csak ritkán mutatja meg Isten ~ja erejét (2Krón 6,32; Bölcs 5,16).
