látomás
látomás, vízió: I. Az ÓSz-ben. A ® próféták tudják és tanúsítják, hogy Isten közli velük szándékait, beavatja őket titkaiba (Ám 3,7), hogy részt vehetnek az Úr tanácsában (2Kir 22,19–23; Jer 23,18.22), s hogy Isten szól hozzájuk. A Szám 12,6–8 szerint Isten ® álomban és ~ban szól a próf.-khoz, ugyanakkor Mózessel szemtől szemben (szó szerint: szájról szájra) beszélt; ® teofánia. A magyar ~ szó héb. megfelelői a ’látni’ értelmű raah és a ’látni, nézni, szemlélni’ jelentésű hazah tőből származnak, és mint ezek az igék, egyaránt vonatkozhatnak külső tárgy érzékelésére és belső látásra. De utalhat a próf. ~ára, amelynek tartalma tanítás is és jövendölés is lehet (Iz 2,1; 13,1; Ám 1,1; Mik 1,1; Hab 1,1). Olykor felmerült a kérdés: vajon a ~ról szóló beszámolók, amelyek oly gyakoriak a próf.-k írásaiban, nem egyszerűen csak stíluseszközök valamely gondolat, eszme nyelvi formába öltöztetésére, kifejezésére? Ez azonban valószínűtlen, mert a próf.-kat látnoknak tekintették, és mert minden kor tudott ~okról. El kell tehát ismernünk, hogy a ~okról szóló beszámolók valóban átélt eseményekről, belső megtapasztalásokról szólnak, bármilyen nagy szerep jutott is visszaadásukban a stíluseszközöknek. Több beszámoló kiemeli: a ~ok Istentől valók („Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten”: Ám 7,1.4.7; vö. pl. Jer 1,11.13); és semmi kétség nem férhet hozzá, hogy a próf.-k meg voltak győződve ~aik isteni eredetéről, ha kifejezetten nem utaltak is rá. Ugyanakkor nehéz eldönteni, hogy meggyőződésük szerint vajon külső tárgyakat v. csak belső képeket szemléltek-e, mert a régiek e tekintetben nem törekedtek különbségtételre. bárhogy van is, az bizonyos, hogy ők maguk objektívnak tartották ~aikat abban az értelemben, hogy nem egyszerűen képzeletüktől, a maguk „lelké”-től származtatták őket (vö. Jer 23,16; Ez 13,3), és meg voltak róla győződve, hogy Istentől kinyilatkoztatott ismeretek közvetítői. – Pszichológiai szempontból nézve a próf.-któl leírt jelenségek zöme belsőleg látott képnek tekinthető, amelyet – saját tanúbizonysága szerint – maga Isten tárt a próf.-k elé; „az Úr ajkáról való” volt (Jer 23,16), vagyis Isten közreműködésének, a képzeletre való ráhatásának köszönhette létrejöttét, és nem egyszer jövőbeli eseményre vonatkozott. A ~t sokszor látás útján lehetett érzékelni (Iz 6,1 kk.; Jer 1,11–14; Ám 7,1–9; 9,1), máskor hallás útján (Iz 6,3.9; 40,3; Jer 1,4.7 stb.), olykor azonban a tapintás (Iz 6,6; Jer 1,9) v. az ízlelés (Ez 3,3) töltött be közvetítő szerepet. Némely esetben a ~ kapcsolatban állt azzal a környezettel, amelyben a próf. élt. Így Izajás a Templomban imádkozva azt látta, hogy Isten a trónján ül és palástjának uszálya betölti a szentélyt; látta a szeráfokat, valamint a füstöt is, és hallotta Jahve hangját meg a szeráfok énekét, s úgy érezte, hogy az egyik szeráf izzó parázzsal megérinti az ajkát, s hogy megrendülnek a Templom kapui; így fogta fel Jahve parancsát, így értette meg küldetését (Iz 6,1–13). Ámosz, a pásztor látta, amint a Jahve küldte sáskák elárasztották a mezőt (Ám 7,1 kk.); egy más ~ában érett gyümölcsökkel tele kosarat látott, amely az ország É-i részének vesztét érzékeltette (8,1 kk.). Jeremiás úgy érezte, hogy Jahve megérinti kezével az ajkát (Jer 1,9); egy más alkalommal mandulafaágat látott, így tudta meg, hogy Jahve őrködik szava fölött, és gondoskodik beteljesedéséről (1,11 kk.). Ezekiel azt látta, hogy egy kéz pergamentekercset nyújt neki, és hallotta Jahve parancsát: nyelje le a tekercset; teljesítette a parancsot, s úgy találta, hogy a tekercs édes volt a szájában, mint a méz (Ez 2,9–3,3). – Más ~ok vsz. szavak hallásából álltak, sőt egyszerűen intellektuális szemlélődések voltak: Isten képek nélkül közölte a próf.-val terveit (Jer 23,22; Ám 3,7). A kinyilatkoztatásnak erre a leggyakoribb módjára vonatkozhatnak az ilyen kifejezések: „Ezt mondja az Úr” (Iz 3,16; Ám 1,3.6.9.11.13 stb.); „halljátok az Úr szavát v. ítéletét” (Iz 7,13; Ám 3,1; 4,1 stb.), „az Úr szózatot intézett hozzám” v. „ezt a szózatot intézte hozzám” (Ez 12,21.26; 13,1 stb.). – II. Az ÚSz-ben. Voltaképpeni ~ról, azaz eksztatikus élményről csak Péter ap.-lal kapcsolatban olvashatunk (ApCsel 10,11–16) és a Jel-ben, igen gyakran; ez utóbbi helyen a ~ok az apokaliptikában leírt ~okkal vethetők össze. István diákonus ~ában (7,55 kk.) az a zsidó felfogás fejeződik ki, amely szerint a haldokló megkapja a ~os látásmód ajándékát. Egyébként az ÚSz csak olyan jelenségekről számol be, amelyek nem tételeznek fel eksztatikus látásmódot. Ugyanakkor külön csoportot alkotnak a feltámadt Jézus megjelenései tanítványainak (pl. Mt 28,9 kk.) és a megdicsőült Krisztus megjelenései Pál ap.-nak (ApCsel 9,4–6.17; 22,6–8; 26,13–18; 1Kor 9,1; 15,8 kk.; Gal 1,12.16). ® eksztázis, ® megdicsőülés, ® színeváltozás.
