mosakodás
mosakodás: A kultikus tisztaság szempontjából Izr.-ben fontos szerepe volt a ~nak (® tiszta). A rituális tisztátalanság mintegy az anyaghoz láncolta az embert, ezért meg kellett tőle szabadulni; ezt tette lehetővé a ~. Minthogy az Isten ® szent, az ember imádság közben v. áldozat bemutatásakor csak tiszta kézzel közeledhetett hozzá; ezért a törv.-ben számtalan előírás kötelezte a papokat és Izr. fiait is a ~ra. A papoknak egész testüket le kellett mosniuk felszentelésük előtt (Kiv 29,4; 40,12; Lev 8,6), az engesztelés napján bemutatott áldozat előtt (16,4) v. némely más, hivatalukkal összefüggő teendő elvégzése után (Kiv 16,24.28; Szám 19,7 kk.: a tisztítóvíz elkészítése). Kezüket és lábukat mindig meg kellett mosniuk, mielőtt az oltárhoz léptek, hogy szolgálatukat ellássák (Kiv 40,31 kk.). – Izr. fiainak akkor kellett megmosakodniuk és a ruhájukat is kimosniuk, ha tisztátalanná váltak leprás (Lev 14,8 kk.) v. holttest (11,28.40; Tób 2,4 kk.; Sir 34,25) megérintése, magömlés (MTörv 23,11 kk.; Lev 15,5–11), vérfolyás (15,25–30), havi vérzés (15,19–24), bűnért való áldozatul bemutatott állat húsának érintése (6,20), v. később a szent iratok érintése (® sugalmazás) következtében. A zsidóság ezekhez a követelményekhez még továbbiakat csatolt. Az étkezés előtti kézmosás (Mk 7,2 kk) idővel egyszerűen a belső tisztaság (Zsolt 26,6; 73,13; vö. 51,4.9) v. az ártatlanság (MTörv 21,6; Mt 27,24) jelképe lett. – A ~hoz általában elég volt a közönséges víz, de néhány esetben a ® tisztítóvizet kellett használni. Kumránban fontos szerepük volt a rituális ~oknak. ® fürdő, ® keresztség, ® lábmosás, ® víz.
