nap (időszak)
nap (időszak): 1. nappal, a reggeli és esti szürkület közé eső idő, amelyre – az éjszakával ellentétben – a világosság jellemző (Ter 1,5; 8,22; Jób 24,16; Jn 11,9 kk. stb.). A ~, amely estébe megy át, amikor a Nap (= az égitest) lemegy, lehanyatlik (Jer 6,4; Lk 24,29), úgy fordul ® éjszakára, hogy ezáltal mintegy beteljesedik, eléri a teljességet; vö. a sorrenddel: ~ és éj (nappal és éjszaka: Ter 8,22; Kiv 13,21; Szám 9,21; Zsolt 1,2; 32,4 stb.). Hogy az éjszaka a lefutott nappalhoz tartozik, azt a Lev 7,15 is feltételezi, ahol ahhoz az előíráshoz, hogy az áldozati állat húsát még aznap meg kell enni, az a magyarázat csatlakozik, hogy másnapra (reggelre) nem szabad belőle semmit hagyni (vö. Bír 19,4–9; 1Sám 19,11; 20,19). A Lev 23,5–6 szerint a ® húsvétot Niszán hónap 14-én naplemente után kellett megülni, ugyanakkor a kovásztalan kenyér ünnepe Niszán hónap 15-én kezdődött, a húsvét utáni ~on (vö. Szám 33,3). – 2. Ebből a szemléletmódból kialakult a ~nak egy 2. jelentése: 24 óra, amelyet már a Ter 1,5 tanúsít. A reggel a természetes kezdete a ~nak; a teremtés 1. ~ja is akkor ért véget, amikor a 2. ~on megvirradt (1,5). Ugyanakkor kimutatható egy másik, egy későbbi módja is a ~ kezdete számításának, amely szerint a ~ naplementekor veszi kezdetét. Ez azzal függ össze, hogy a zsidó ünnepek naptára lényegében a holdszakokhoz igazodott. Így érthető, hogy az újhold ünnepe akkor kezdődött, amikor az esti égbolton megjelent a hold sarlója. A Kiv 12,18 ezt a húsvét ünnepére is átvitte. Az engesztelés ~ja este kezdődött (Lev 23,32). Vsz. ezek mintájára számították a szombat kezdetét is az előző estétől (Jud 8,6; Jub 32,16; ZsidTört 16,6.2); innen érthető az a szokás, hogy a szombatot péntek délután készítették elő (parasceve: Mt 27,62; ® készületi nap). A ~ kezdete estétől számításának szokása a zsidó időben általánossá vált (vö. 2Kor 11,25), de anélkül, hogy számításának régi módját teljesen kiszorította volna az ® Úr napja. – 3. Felosztása. Az ősi időkben Izr.-ben csak hozzávetőleg utaltak a ~szakokra. A ~ felosztása nem alapult olyan elvont időegységen, amely lehetővé tette volna ugyanannyi részre (órákra) tagolását, hanem csak a meteorológiai konstellációban megfigyelhető különbségekhez igazodott. Így beszéltek reggelről, délről, estéről. A déli órákat déli hőségnek is nevezték (Ter 18,1; 1Sám 11,11; 2Sám 4,5), amelyre Palesztina hegyvidékén a 2. és 3. óra között a nappali szél, a déli szellő (Ter 3,8) következett. A nappali szél annak a szélnek felelt meg, amely éjszaka a tenger felől érkezett, aztán az éj elmúltával, a reggeli szürkület előtt érte el a központi fekvésű hegyvidéket és így jelezte a ~ot (Én 2,17; 4,6). Vö. Ter 15,12.17; 19,15; 24,11; Jón 6,15; 1Sám 30,17 stb. – Mivel a liturgikus cselekmények a ~nak bizonyos időpontjához kapcsolódtak, ezek is jelezhették a ~szakokat; ilyen pl. az esti áldozat ideje (1Kir 18,29; Dán 9,21; Ezd 9,4 kk.) a 3. és 4. óra között (vö. ApCsel 3,1). – Az éjszakát Babilóniában és az ókori Görögországban 3 ® éjjeli őrségre tagolták (az őrségre nézve lásd 12,4). – Mezopotámiától eltérően, ahol már a sumérok idejében naplementétől naplementéig számolva 12, egyenként 30 perces órára osztották a ~ot (a percek 4-szer olyan hosszú ideig tartottak, mint a mieink!), Palesztinában csak a korai zsidó korszakból és az ÚSz idejéből van adat a ~ órákra osztására. De a 2Kir 20,9 kk. és Iz 38,8 alapján feltehető, hogy a ~ órákra osztását már a Kr. e. 8. sz. vége felé ismerték; ® napóra. Dán 3,6.15; 4,30; 5,5: itt a saata szó, amely a kései arámban az óra megfelelőjeként élt, vsz. még nem ’óra’ jelentésben szerepel, de lehetséges, hogy 4,16 (Vg.: una hora) ’óra’ értelemben él vele, ha figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt, hogy ebben az összefüggésben az ’egy óra pihenés’ idegenül hat. Jn 11,9 szerint a ~ napkeltétől napkeltéig számítva (Mt 20,2–15) 12 egyenlő részre oszlott. Mivel a ~ok a különféle évszakokban nem egyforma hosszúak, az órák sem voltak egyformák. Megnevezték a 6. (20,3; ApCsel 2,15), a 7. (Jn 4,52), a 9. (Mt 20,5; 27,45 kk.; Mk 15,33 kk.), a 10. (Jn 1,39) és a 11. (Mt 10,6) órát. A gyakorlatban nem éltek olyan kifejezések, amelyek a 12 egységre osztott ~nak megfeleltek volna; viszont szokásba jött a ~ 4 egységre osztása; ezek az egységek az adott ~ kezdő órájáról kapták nevüket: reggel (6-tól 9 óráig), a harmadik óra (9-től 12 óráig), a hatodik óra (12-től 15 óráig) és a kilencedik óra (15-től 18 óráig); vö. Mk 15,1.25.33 kk. Ha ezt tekintetbe vesszük, akkor 15,25 és Jn 19,14 között a különbség nem olyan nagy, bár Mk még meglehetősen sematikusan adja meg az időpontokat. Nem lehetetlen, hogy Jn 19,14 a ~nak nem a zsidó, hanem az egyiptomi felosztásán alapszik (vö. 1,39; 4,6.52). Szt. Jeromos fölteszi, hogy Mk 15,25 íráshibát tartalmaz.
